Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1981 / 11. szám - Nagy Gáspár: Kunszabó Ferenc: Jászföld

A szerző bőséggel ismerteti a néprajzi, településföldrajzi tudnivalókat. Mind elengedhetetlenül szükségeltetnek a háttér felrajzolásához, a kibontakozó mű szervességéhez. Nem kevésbé fontos a jász paraszti társadalom tagozódási formáinak szemléletes leírása sem. (Hasonlatos a már említett Erdei-műhöz, A. magyar paraszttársadalom gondolatmenetéhez).

Az igazi konfrontáció — a könyv fejezetcíme szerint: Nyílt törés — akkor következik be, amikor az 50-es évek legelején Jászberény a nagy ipartelepítés „jóvoltából” gyárat, gyárakat kap. (az Aprítót 1951-ben, és a Fémnyomó- és Lemez- árugyárat 1952-ben). Igen, nyílt törés, mégpedig az eddigi életformára merőlegesen. Nehéz, túlfeszített körülmények ellenére, fájdalmas emberi sorsokon keresztül is eljutnak addig, míg 1957-ben a Lemezárugyár megtalálja igazi profilját, s beindul a „nagy üzlet”, a magyarországi hűtőgépgyártás. A Heller-Forgó-féle hűtő-szabadalom Gorjanc Ignác és László Károly kockázatvállalása révén végre a gyakorlatban is realizálódhat. És betört a világpiacra!

Kunszabó itt vált át alapos közgazdasági, rendszerelméleti, szociológiai és szociálpszichológiai ismereteinek kamatoztatására. Mégpedig nem szárazon, hanem igazi írói, szociográfusi anyagkezeléssel. Tehát, olvasmányosan, kérdezőén: maga is érteni akarja a nagy Egész működését, de benne a gépezet minden fontos elemét tisztán szeretné látni. Ilyen fejezetcímek árulkodnak ezen törekvésekről: Alkotás, Mechanizmus, Kapcsolat, Tagolódás. Egybe tudja „játszani” Church Mann rendszer- elméleti megközelítését a szervezetszociológiai megközelítéssel. Bár a szerző nem hivatkozik rá, de Max Weber alapvető műve a Gazdaság és társadalom idevonatkozó fejezetei (főleg a történelmiség szempontjából) is rímelnek a könyv ezen oldalaival.

Így veheti észre az adaptív és kreatív vezetés összes előnyét, és a máig fellelhető bürokratikus modellek visszahúzó hatását. Legfontosabb azonban az ember, üzemen belül és kívül; mi van a fejekben és szívekben kimondatlanul is. A termelékenység növekedésével teljesedik-e az ember minden irányban? A szociálpszichológiai megközelítést kitűnően szolgálják a remek interjúk, tömény emberi sorsok. Vagy annak kendőzetlen kimondása, hogy „az újítás kritika”, amely a jól kiépült rendszerben zavarokat okoz, mindenkinek kényelmetlen. A munkásérdek és vállalati érdek ütköztetésének kockázatai. (Pl. egy nem megfelelő vezető leváltását követelő „sztrájk” tanulságos története).

Számomra egyik lekiérleltebb résznek látszik a demokrácia és a döntéselemzés mechanizmusának taglalása. Ahol is kiderül, az informális reláció elfogadott és alkalmazott primátusa: azaz burkoltan (illegálisan) juttatják a dolgozókat valós hírekhez, és a visszajelzést is ezen az úton óhajtja a gyár vezetése. Kisebb a horzso- lási felület — szinte mindenki jól jár. Modell-jellegű megállapítás. (Hankiss Elemér idevonatkozó tágabb értelmű dolgozatai is erre utalnak.)

Példaszerű a Karrier fejezet is. Ahogy ezt a dolgozók tudatukban lejátszók, s milyen igazolásokat, önigazolásokat találnak a magyarázatra. Egy sokat tapasztalt idősebb munkás így summázza véleményét: „mozgalmista két fajta van: akinek elvei vannak, meg akinek céljai vannak” (258. 1.)

Kunszabó jól látja meg, milyen különbség van az üzemen belüli önkéntes munka és a vállalat által szervezett külső társadalmi munka között. Minden egyes vállfáját érzékletesen írja le. Összességében elfogadható és igaz az ilyen munkákra tett bíráló megállapítás, miszerint: „akkor akarják kiváltani az emberekből az akciót, mikor a szervezetnek szüksége van rá, s nem mikor az emberekben feltámad a készség.” (268. 1.) Sokszor ezért kell a sántító ideológia, ami végső soron rombolja a munkamorált, az igazi termelésben, a mindennapokon is.

Ezen fejezetek jól egészítik ki eddigi tudásunkat a magyarországi munkaszociológiáról; izgalmasan tud újat mondani olyan alapvető szakkönyvek után is, mint amilyen a Héthy Lajos — Makó Csaba: Munkások, érdekek, érdekegyeztetés (Gondolat 1978) és Kornai János: A hiány (KJK. 1980) című munkák.

Hangulatos, de lazább rész az Életvitel fejezet, amely a gyárkapun túl kíséri otthonaikba, szokásrendszerükbe, szabadidejükbe a dolgozókat. Bőséges adattal do991