Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Nagy Gáspár: Kunszabó Ferenc: Jászföld
a Dunántúl e régiójának mással össze nem hasonlítható különleges helyzete is, bizonyos problémák csak itt és így merülhetnek föl. Ne hallgassuk el, hogy ez a vallomásos jellegű szociográfiai munka egyben a mai ötvenévesek nemzedékének önvallomása is. Azé a nemzedéké, amely jó pályát, terepet kapott a társadalomtól emberi teljessége kibontakoztatásához, noha igen sok korlát között vezetett az út az emberi cselekvéshez. Különleges emelkedettség hatja át a könyvnek azokat a részeit, amelyek e nemzedék küzdelmeit, egyéni életútját vizsgálja. Thiery nem titkolja, hogy saját emberi gyötrelmeit, vívódásait is beleírta a könyvbe. „Azt a valóságot keresem, amiben én is jelen vagyok, és jelen van a kor, amiben élek.” (Szépirodalmi Kiadó, 1981) FUNK MIKLÓS Kunszabó Ferenc: Jászföld Akik jól ismerik a szerző eddigi kitűnő szociográfiai munkáit — legkivált a Sárközre és a Makacs maradandóságra gondolunk —, még azoknak is meglepetést okoz az az összefogottság, fölkészültség, amely a jelen monográfiát jellemzi. A recenzens az alábbiakban ezt a hangütésnek szánt kezdő mondatot szeretné bővíteni és érthetővé tenni. Kunszabó könyvét nyilván szociográfiának nevezi. Az is, mégpedig a legjobbak közül való. De túl is lép azon, mivel tárgya erősen koncentrálódik egy magyar nagyüzemre, a Lehel Hűtőgépgyár szervezet- és munkaszociológiai megközelítésére. A tárgy hozta Kunszabó elé ezt a fajta komplex végiggondolási, majd megírási módot, melyet egységben legkivált csak az érett Erdei Ferenc munkásságában lelhetünk fel (A magyar paraszttársadalom, Város és vidéke). Bár Kunszabó többhe- lyütt is jelzi, — néhol ironikusan! — hogy nem nagyon kedveli a száraz szociológiai eljárások, technikák mindenhatóságát, de könyvében fölényes biztonsággal hasznosítja a szociológiából hasznosíthatók Biztonsággal, írói jóízléssel. A cím: Jászföld. Az első három fejezet (Alaprajz, Maradandóság, Nyílt törés) valóban ezt a nem nagy területű, „kisebb hazát” mutatja be, melynek lakói közül több mint hétezren a munkamegosztás folytán éppen hűtőberendezésekét „termel- nek-alkotnak”. Mint ahogy korábban — szinte kizárólag — ugyanilyen szorgalommal élelmet: zöldséget, gyümölcsöt. Magyar történelem — jásztörténelem. Nemzet és etnikum. Kunszabó tudós értője e témának. Egész napjainkig szálazza a jász-etnikum sajátos történetét, főbb fordulatait. így bontakozik ki a jász-karakterológia, melynek jegyeit a szerző összesíti is, de legjobban ez a szó fejezi ki a lényeget: „hideghónaijú”. Az egyik interjúalany így kommentálja: „a jász figyelembe vesz mindent és mindenkit, akit, illetve amit figyelembe kell vennie, meghallgat minden véleményt — de nem igen lelkesedik semmin, azaz nem izzad meg a hónalja az izgalomtól.” (25. 1.) Frappáns magyarázatnak tűnik, de mélyén ott van a történelem, amely nem éppen volt kegyes e területhez; kialakította az etnikum ösztöneiben a megmaradás irányába mutató életműködést. Valahol a jász nép is gyakorolta — a Zagyva partján — a Bethlen Gábor-i bölcsességet. Ahogy Sütő András paradig- maszerűen, imperatívusban fogalmazza több helyütt is a kis népek és etnikumok számára a mai fontos intelmet: „Ügy cselekedjünk, hogy megmaradjunk.” 990
