Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Funk Miklós: Thiery Árpád: Királynék városa
egyház múltjának ide vonatkozó részleteivel is. Mindszenty is Veszprémben papos- kodott egykor, s Thiery interjút készített Lékai János bíborossal is veszprémi éveiről. De a főpapok mellett egy mai katolikus „közpap” portréja is kikerekedik az egyik interjú nyomán. Jó arányokkal ismerteti a könyv Veszprém történetének állomásait, természetesen kiemelt történeti fordulók itt is 1919, 1945, 1956. Thiery „felfedezései” elsősorban a kitűnő érzékkel megkeresett és megtalált interjúalanyok. Az író ilyenkor háttérben marad, s az érdekes személyiség hitelesíti a közölt adatokat, eseményeket, emberi történéseket. A könyv legfontosabb fejezetei az egy-két évtizedet átfogó „mai” Veszprémmel foglalkoznak. A felgyorsult fejlődésben torlódnak a gondok: műemlékek megőrzése, új városok, városrészek kialakítása, iparszervezés, tudományos kutatóműhelyek alapítása, működése, együttműködés és elszigetelődés, egyéni presztízs és közösségi érdekek, megannyi ütközőpont és konfliktuslehetőség. Kétféle nézőpontot választ az írói e kérdések tárgyalásakor. Az egyik egy mikronézet, vagy legalábbis látszólagosan az, amikor egyéni problémái felől faggatja beszélgetőpartnereit, a személyes érvényesülés, emberi gondok szférája ez. De már ezekből a beszélgetésekből is kiszűrődik, hogy ha egyéni sorsokról is van szó: a nagy szerelem maga a város, Veszprém. Nemkülönben érdekes a másik nézőpont; — a nagyobb látószögű ki- és áttekintéssel készült képek, látleletek a város mai és holnapi gondjairól. A gyakran különböző jövőképet felrajzoló építész, egyetemi rektor, pártmunkás vagy ipari szakember véleménye önmagában izgalmas, értékes, de csak úgy válik teljessé a kép, ha a részletekben különböző koncepciókat az író egybeveti. S itt tűnnek föl a szinte minden városunkra jellemző érdekellentétek, a belső fejlődés gondjai, anyagi és szervezési nehézségek. Thiery jól érzékelteti, hogy a gyakran még le sem zárt vitákban a társadalmi érdeknek kell érvényesülnie, de a közösségi cél megvalósulásának útjában igen sok akadály tornyosulhat, gyakran az emberi megnemértés, vagy éppen szakmai járatlanság építi, építheti ezeket az akadályokat. Érdekes megfigyelésre kínálkozik az a jelenség, hogy amíg az író „civil” interjúalanyai emberi közelségbe kerülnek, karakteresek, szinte novellafigurákká válnak, addig a „hivatalos megnyilatkozók” egy része bizony alig gombolja ki magán a mundért, pedig Thiery igazán rendelkezik a jó interjúkészítők tulajdonságaival. Még mindig kísért a megnyilatkozók egy részénél a szükségtelen merevség, szerencsére a könyvben akad néhány jó kivétel is, s éppen a megyei pártbizottság első embere ad jó példát az őszinteségből. Hosszabb részt szentel a könyv a város értelmiségének, értelmiségi problémáinak. Ez érthető, hiszen Veszprém a vegyipar tudományos kutatóbázisa is, s a magyar vegyipar jelenlegi szakember-gárdájának jó része éppen a veszprémi egyetemről került az ország különböző fontos szakmai helyeire, vezető posztjaira. Thiery keresi a színeket az új értelmiség portréjához. A tudományos kutató, a tanácsi vezető figurájában többet is láttat az egyszeri megnyilatkozásnál. Szerencsére a kapott, elmondott adatokat igen jól helyezi el a szövegekben, a statisztikák oldott, értelmezett tálalása nem fárasztó. Említettük az író személyes kapcsolódását a városhoz. A személyes kötődés, ismeretség, emberi rokonszenv nem akadálya annak, hogy az író időnként élesen fogalmazzon, kritikája a közösségi célok érdekében elfogult. A döntések vizsgálatánál nem kerüli meg a nehéz kérdéseket, nem ítél ugyan, csak olvasói ítélkezésre készíti elő anyagával az egyes jelenségekben fellelhető hibás mozzanatokat. Így válik a könyv egésze Veszprém példáján figyelemfelhívássá is a mindenkori döntések fontosságára. Hiszen egy rosszul megalapozott, elsietett, a napi gazdasági kényszerűség korlátái között született városfejlesztési döntés fellebbbezhetetlen — a jövő szempontjából. S ilyen rossz döntések Veszprémben is születtek. Jó szándékokkal, de a pillanatnyi érdekek hálójában, s a jövő számára helyrehozhatatlanul. Természetesen színezi a képet Veszprém sajátos helyzete, a Balaton közelsége, 989
