Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 11. szám - Kassák Lajosné: Találkozásaim Ország Lilivel
KASSÁK LAJOSNÉ Találkozásaim Ország Lilivel' Talán egy borús tavaszi délután volt, valamikor az ötvenes években, amikor a megbeszélt időben beléptünk Ország Lili műtermébe. Férjem figyelmét Bálint Endre hívta fel rá, mondván: érdekes, sokat ígérő tehetségről van szó, Kassáknak látnia kell. Mindketten kíváncsian vártuk ezt a találkozást. Hallottunk furcsa, visszavonult, bezárkózott életéről, festészetéről, melyért különösen a szürrealizmus megszállottjai lelkesedtek s láttam, ez Kassákot, a nagyon szigorú kritikust némi nyugtalansággal töltötte el. Nem csalódtunk, mivel a látvány minden várakozásunknak megfelelt. Egy törékeny, nagyon fekete hajú, tágranyitott, fekete szemű jelenség állt az ajtóban, halkan, szűkszavúan betessékelt, mosoly nélkül, mint aki vállalja az elkövetkezendőket. Tekintetében zárkózottság, öntudat, és némi gőg bújkált. De szembenézett, s várta, ami jön. A műterem, mely egyben lakószobája is volt, festői rendetlenségben mutatta meg magát, egymásra, egymás mellé, fölé helyezett lapok, kartonok, falemezek, talán vásznak is, az egészből csak a zsúfoltság, a nyomottság, és a sötétség hangulatát vittem magammal. Férjem szótlanul nézte, Ország Lili szótlanul mutatta egymás után a lapokat. Sejtelmesen komor világ, sötét színek, szívszorító magány áradt belőlük. Kassák is, Ország Lili is némák maradtak. Tudtam, mi megy végbe férjemben. Az életigenlés, a világosság, a jövő szigorú megformálásának férfias vágya találkozott a menekülő félelemmel, a hátrafelé nézéssel, a múltba kapaszkodással, és a sejtelmessel, a „minden megtörténhet” bizonytalanságával. Nem volt sok szavúk egymáshoz. Elmentünk. Egy ideig szótlanul baktattunk hazafelé, míg végül Kassák megszólalt: — Micsoda erő van ebben az erőtlenségben. — Kassák nem akart megállni az időben, nem volt hajlandó átadni magát a félelemnek, amely a világban szűnni nem akart s már nemcsak a metafizikai félelemről volt szó, a fojtogató alapélményről, hogy „honnan és hová”, hanem a fenyegető, valódi veszélyről, mely minden oldalról leselkedett: személyes biztonságunk az akkori légkörben épp oly kérdésessé vált, mint emberi létünk egyáltalán az általános fenyegetettség miatt. S Kassák még azt mondta: — Van, aki a kora ellenében alkot, nagy erő kell hozzá és van aki a korát akarja kifejezni és ehhez is nem kevés erő kell. Kassák nem akart azonosulni Ország Lili világával, de felmérte ezt a világot és nem találta könnyűnek. Még egy jelenség felidézésével szeretném lezárni az érintett párhuzamot: az ide- genséget és az egyezést. Kassák posztumusz kötete, az Üljük körül az asztalt egyetlen kiáltás a halál küszöbén. Ország Lili életműve egyetlen kiáltás a halál szorításában. Nem tehetek felbukkanó emlékeim ellen semmit. Nem tudom ezeket az emlékeket visszaparancsolni abba a szférába, ahol türelmesen várakoznak a többivel együtt valamiféle kihívásra. A kihívás — megtörtént. Mert ez volt első tényleges találkozásom ezzel a lenyűgözően érdekes festőművésszel, aki szép Cleopatra-arcából a rémület és a gőg pillantásával nézett a világba. (Elhangzott Sárváron, a Nádasdy-várban, Ország Lili kiállításának megnyitóján.) 980
