Életünk, 1981 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1981 / 1. szám - Páskándi Géza: Mit ér a kecske, ha magyar? Egy népmonda feldolgozása - Paródiák II.
Mit mond ellenben a hetvenes évek kritikusa? Ennyit, de joggal: III. A poézis hidroenergetikai emanációi mindenképpen jól fruktifikálhatók a jelenlegi bonyolult világkomplexitásban. A hidrokefália (vízfejűség) ekilibrációja a más provinciákkal igen utilis. A valőr-orientációnak bilaterálisnak kell lennie, különös tekintettel a mástáji litaraturák szemügyrevételével. A centrális probléma: másban lássuk meg önmagunkat, sőt még önmagunkban is meglátjuk a mást, de semmiképpen: másban meglátni önmagunkat mint mást, vagy önmagunkban meglátni mást mint mást és nem mint önmagunkat. A nihil, a Semmi iránti lírai reflexiók ugyan még nem jelentenek nihilizmust, ám igyekezni kell, hogy az ifjú Hegel tartalmai ne szorítódjanak ki e semmiből. S mindenekelőtt tisztázni a szellemi balettek orientációját, valamint a kommunikációs csatomatöltelékek indiferenciáját napjaink iránt. Vagyis magyarul: a közérthetőség immanenoiális emamciója ne legyen imponderábilis, hanem inerciálisan gravitáljon a peroipiálható aktuális zónában, mintegy a divergenciák konvergenseit is megteremtve, — egészen szabadon s mindenki számára érthetően. (Az olvasási-műélvezői és nézési körbe — igen szenzibilis.) Ehhez pedig mindenekelőtt a vektoriális tényezők faktor-szindrómáját kell de profundis felfejtenünk: miként sodródhat el — manipulative — a kommunikációs csatornákon annyi szennyvíz, kiszorítva a tisztavizet a pohárból. EGY HABORÜS EMLÉKŰ IRO A Balaton-akció EGY VEZÉRKARI TIZEDES VISSZAEMLÉKEZÉSEIBŐL — Nem helyes, egyáltalán nem helyeslem öfőméltóságának ezt az intézkedését, hogy egy Zsoldos Zénó nevű nyilas-érzelmű őrmester kezébe adja az egész Balaton-akció vezetését. Ez kesztyűdobást jelent a vezérkar felé. Vigyázzállásban mondtam meg Horthynak a magamét (így kérte a ludovikás etikett). A Kormányzó a fagyos télben állt a Balaton jegének szélén — képzeljék — nyári, adriai tengerész-ruhában! Fehérsége beleolvadt a hatalmas jég, a zúzmara fehérségébe. Eltűnt benne. Bár tisztelettudóan, de tisztelettudásom sem tudta teljesen palástolni harsány malíciámat — megkérdeztem tőle: — öfÖméltósága nem fázik ily’ fehérben? — Nem látja fiam, hogy terepszínben vagyok? 88
