Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 11. szám - Simonffy András: Kompország katonái X. Moszkvai kártyalapok (1) (történelmi kollázsregény)
érkezett meg Simonffy-Tóth vezérkari őrnagy és vitéz Török József repülőfőihadnagy, ök a múlt héten repültek át a fronton, és magukkal kellett volna hozmok a Kisgazda Párt, a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt egy-egy vezetőjét, hogy Moszkvában végre meg lehessen alakítani a kormányt, de ezek a kiszemelt politikusok nem jelentek meg a startnál. Simonffy őrnagy egy kiáltványt is írt, és előadást tartott az otthoni kormányalakítási tervekről, a Margit- híd felrobbantásáról és az otthoni zűrzavarról. Mennyire láttam én ezt előre! Este moziban voltunk, megnéztük a Nagy Póter-film első részét, ami az eddigi filmek között a legnagyszerűbb. Utána .Vöröséket rajzoltam. November 24., péntek: Rengeteg dolgom volna. Harisnyákat kellene stoppolni, de nincsen fonal. Be kellene fejezni a kártyák rajzolását is, mert már nagyon sürgetik. A nadrágom térdben szűk, de még mindig nem lehetett elérni, hogy megjavítsák. Azután újságolvasás, átiratok és kiadványok fordítása, de a munka a sok beszéd miatt alig hadad előre. Mindennap jegyzéket állítunk össze, hogy mire van szükségünk. Harisnyában, fehérneműben nagyon ki vagyunk fogyva. Simonffy-Tóth őrnagy a németek otthoni zabrálásáról hajmeresztő dolgokat mesél. Az otthoni zűrzavar legfőbb oka, hogy nincs egy magyar kormány, amely megadná az irányítást. Simonffy-Tóth azt javasolta ma, hogy repülőgépen kell Pestről elrabolni Tildyt, Szakasit- sot és Kállai Gyulát, idehozni őket Moszkvába, itt megalakulni, és aztán visszamenni Debrecenbe. Délután Simonffy-Tóth megint itt volt, és hosszasan tárgyalt Szent-Iványival. November 25., szombat: Este lefordítottam (oroszra) Simonffy-Tóth rádióelőadását. Megint nem történt semmi. Aggasztó. November 26., vasárnap: Megkezdtem egy magyar—orosz kulturális összeköttetés (társaság) adatainak összeállítását. Megint új kormánylistát szerkesztett a bizottság. Ezt leírtuk, én lefordítottam, aztán bevezették az irattári nyilvántartásba, majd átküldtük az oroszokhoz. November 27., hétfő: Vörösné nagyon türelmetlen. Kijelentette, hogy már legszívesebben gyalog menne haza. November 29.: Pécs elesett. Nagy tűzijáték a városban. Este moziba mentünk, de Vörösék, Simonffy-Tóth és Török nem voltak ott. Talán hazautaztak? Magyarországra mentek? Kormányalakítás? November 30., csütörtök: Eger és Szikszó elesett. Dunántúlon nyomulnak előre. A nagy offenzívával én biztosítottnak látom azt, hogy decemberben feltétlenül otthon leszünk. Bízom abban, hogy december 15-re hazakerülhetünk már, miután itt a bizottságnak két hónap alatt sem sikerült kormányt alakítani, ez odahaza biztosan sikerülni fog. December 1., péntek: Több jel arra mutat, hogy újabb „magyar megbízottak” érkeznek Moszkvába. 3. — Dr. Ölvedi Ignác hadtörténész: (Horthy Miklós) emlékirataiban a fegyverszünet kérdéséről a következőket írta: „A végső, döntő lépéstől — húzódoztam. Fegyverszünet kérése mindig keserű, de az, hogy az angolok és az amerikaiak kizárólag az oroszokhoz utasítottak bennünket, valósággal tragédiát jelentett számunkra.” A fegy913
