Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - SZEMLE - Asztalos István: A költő tüze. Vészi Endre: Angi Vera és a többiek c. kötetéről

tétlenség. Tudok valamit, de helyzetem rabja vagyok, s nem vonhatom le — bár akarnám — a következtetéseket.

Solt Zsolt, piackutatással megbízott harminchét éves közgazdász (Nyárközép csodái) egy napon ráébred: szuperhallása van. Áthall a falakon, az utcákon, áthall még a titkok és érdekek páncélajtóin is, és mindent tud. Tudja, hogy a saját munkáját más fölözi le, tudja, hogy az igazgató banda-alapon', sutjában osztja a kegyet, hogy szabadidejét illegális barátnők eldugott szobácskáiiban tölti, tudja, hogy valahol egy traíikosnőt leütni készül két elszánt betyár, tudja, hogy nincs remény, hogy alkalmi barátjának gyógyíthatatlan a rákja, mindent, mindent tud. Csak egyvalamit nem: segíteni. S a trafikosnő meghal, alkalmi barátját sírba viszi a rák, s az igazgató korrupt és ő hiába dolgozik, csak éppen tud mindent. Szuperhallása van.

Sóit Zsolt végül betapasztja a fülét, s megátkozza a csodát: a helyzet győzött. Minden marad a régiben.

Vészi Endre kötetének különös sajátossága, hogy témái, mint a vízbe dobott kő nyomán felgyűrűző körök, egyre nagyobb teret ölelnék fel a világból. A Vendég az esküvőn már szélesebbre tárul, köre a felszín — s a mély — tágafofo tereit zárja magába: Zsolt (!) főmérnök vendégeskedésének különös históriáját.

A kiindulópont itt is az adott helyzet megváltozása. A főmérnök, egy a többitől csak látszólag nem különböző napon ráébred, hogy öregszik, ötvenéves, s a megvilá- gosító percekben éppen a katonaságtól elbocsájtó passzust kapja kézhez egy lehangoló művelődési háziban: a sorból kidőlt, a leírt nemzedék obsát-levelét. A főmérnök megriad: menekülne „a látványtól, mely attól volt brutális, hogy összegzett”, de a kapuban karon fogja egy apró és bőbeszédű ember, s mint régi katonapajtást, a jó emlékek jogán lánya esküvőjére invitálja.

S ami ettől fogva történik, a lélek átöltöző-komédiája. A kis ember félreismeri Zsoltot (vagy csak olyannak ismeri, amilyen régen volt, s amire ő már nem is emlékszik?), de lehetőséget ad neki, hogy kibújjon a féregrágta Én-gúnyából, s néhány órára az legyen, ami titokban minden ember lenni szeretne: valami Más. Talán: valami Jobb. A kis emberre nem ismer rá, de magának sem bevallott vágyaitól hajtva vele marad: résztvenni az átöltöző komédiában, megjelenni az új öltözékben, mint távoli tájakról érkezett előkelő idegen.

Asztaltársa, a fia félrecsúszott (rangon aluli) házasságán fújó másik örömapa: át.változatlan önmaga. Hatalma fölötte csak a másik számára a fontos elvtárs hatalma, Zsoltnak az átváltozás ad erőt. S az örömapa, a vidéki vezérigazgató, kisszerű diktátor és nagyszerű helyezkedő lassan térdre kényszerűi. Zsolt mindent tud már róla, mert mindent tud önmagáról. A helyzet csodát művel.

Mikor lelepleződik, amikor a tapintatlan ismerős letépi róla az álöltözetet, a hatalmát is elveszíti egyben. Mindent tud a másikról1, de fölébe kerekedni már nem képes. A helyzet visszaáll, a régi helyzet, s az legyőzhetetlen.

Vészi kötetének címe: telitalálat. Angi Vera és a többiek, egy társaság, egyazon anyagból való kompánia éldegél itt, oldalán a ritkásan felbukkanó kivételekkel. S a címádó írás valóban középpont, nincs novella, amely valamilyen módon ne hordaná magáiban, s nincs novella, amelyet valamilyen módon magáiban ne hordana. Mint a vízbe dobott kő, mely a táguló köröket felkavarja, de a vízbe érkezés pillanatában magába sűríti minden hullám energiáját.

A szituáció: Angi Vera, az ötvenes évek egy vidéki kórházának jelentéktelen ápolónője egy parázs pártgyűlés után pártiskolába kerül. E pillanattól fogva szerepet kell játszania, s vele is megtörténik a jól ismert átalakulás: lassan elválaszthatatlan, mit kíván a szerep, s mit kíván maga is. Ismerős irodalmi mutatvány, Vészi azonban meg tud mutatni még valami fontosat: meg tudja mutatni Angi Vera akaratát.

Angi Vera a hatalmat akarja attól a pillanattól fogva, hogy először találkozott vele. „A lány megint az igazgatóra nézett, és megerősödött benne a gondolat, ami nem is a tudatába, az idegedbe hasított: ez az ember fél tőle.” Felfedezi a kórház igazgatójának szemében a félelmet, és már tudja, hatalma van, és már tudja: ezt a hatalmat meg akarja tartani. A lány számára a hatalom valamiképpen mindig kapcso893