Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - SZEMLE - B. Juhász Erzsébet: Horváth Péter: Egéridő - Öcsémnek szeretettel

jelentéktelensége, a leírás felszínessége és a jellemek snittszerű, elnagyolt ábrázolása miatt sem. De ha összességében idézzük fel az Öcsémnek szeretettel című kötetet, akkor hangulatélményünk mégis jó. A címadó kisregény hangvétele még idézd az Egéridő atmoszféráját, a Zuárd pedig ravasz, szarkasztikus, a naiv komédiák emelkedett stílt imitáló modora miatt szellemes és szórakoztató olvasmány. Az emberi infantilizmusnak, az ártalmas butaságnak kiabáló és dermesztő példáit örökíti meg.

Ügy tűnik a szerző számára egyelőre a novella, az elbeszélés a megfelelőbb forma. Hajlik is erre a megoldásira a kisregények esetében is, szinte mindegyik, de különösképpen a Zuárd apró elbeszélésekre, novellafüzérekre bomlik. Ami összefogja őket, az is nagyon formális, tudniillik, hogy egy ház lakódról mesél.

A feszültségteremtés eszközei Horváth Péter írásaiban külön is megérdemlik i figyelmet. Valódi izgalmat főleg novelláiban képes felidézni. Nem úgy, hogy kibontja a cselekményt és fokozatosan siklatja a bekövetkezendő dráma felé, hanem gyakran végtelenül tompa, áttételes eszközökkel viszi el a cselekményt a drámaitóg közelébe, s a drasatikiumig, a morbiditásig erősíti fel. S ekkor mi sem lenne természetesebb, mint hogy bekövetkezzék a dráma, de a történés elmegy mellette. A feszültség tehát a lehetőségeikben bujkál, a kerülőket pedig nem is a határozott, tudatos szándék, hanem a gyermekekben, a kamaszokban alakuló, sökszor még hatavány erkölcsi érzék, jellemváltozás, kísérletező kedv okozza. Hozzá kell tennünk ehhez azt is, hogy itt az izgalom, a feszültség elemeinek aránya — a felnőtt szemével nézve — más. A gyermekek értékrendje szerint mérettetnek meg azok a szituációk, amelyek egy bizonyos közösség számára jelentősek. A feinőttmesékben ez az arány már — mondjuk így — normális, a veszélyhelyzetek túlzottan is reálisak, de ebben az értékrendben is előfordul, hogy a drámaiságnak csupán a lehetőségét tartja fenn mindvégig az író és maga a dráma nem következik be.

A szerelem Horváth Péter elbeszéléseiben és kisregényeiben többféle. Megható és kedves az a gyermeki érdeklődés, amelynek még a barátsághoz legalább annyi köze van, mint a nemiséghez, s amely ugyanakkor minden ham vassá ga és bája mellett megfér a kíváncsiskodó érzékiséggel is. Találkozhatunk a kamaszok őszinte és l’art pour Tart szerelmével is, kár, hogy ennek ábrázolásába időnként modorosság csúszik. S ha megható a szerelem érzésével, érzékelésével próbálkozó gyermek Horváth Péter írásaiban, úgy minden komikuma, abszurditása, sőt bárgyúsága mellett különös me- mentója az öregkori szerelem érzésének a Szerelem, szerelem című novella (Alföld, 1977. 5. sz.). A novella Rómeója egy idős özvegyember, akinek kezdetben bizonytalan, majd egyre határozottabb igénye, hogy új társra leljen. Szerelmének tárgya a szomszéd sírhoz kijáró özvegy lesz. Sok kegyetlenül komikus részlete van a novellának, még szórakozunk is és azt hisszük, hogy a végkifejletig ilyen játékos lesz a kitartó és konok szerelmi ostrom előadása, mígnem a befejezés az idős ember halálával válik komorrá. Leginkább az írás megtévesztő sokszínűsége tetszik; egyszerre komikus és tragikus, szánalomra és elnézésre ingerlő, lehetségest és lehetetlent kísértő ez a novella.

EZt a könnyűnek tetsző, de veszélyes mutatványt nem lehet folyton megismételni, de amikor sikerül, nem ér fel hozzá az ítélet szigora.

(Szépirodalmi, 1976—1960.)

B. JUHÁSZ ERZSÉBET

891