Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - SZEMLE - Csürös Miklós: Rónay László: Devecseri Gábor alkotásai és vallomásai tükrében
szemle Rónay László: Devecseri Gábor alkotásai és vallomásai tükrében Az Ezüstkor című folyóirat életrehív óinak és munka társainak, más néven a Nyugat harmadik nemzedékének szentelt portré- és tablószerű tanulmányai, Thurzó Gáborról szóló monográfiája, sőt közvetve Kosztolányi-kutatásai is (hiszen a Hajnali részegség költője általánosan tisztelt mestere volt a harmincas években induló fiatalabbaknak) régóta nyilvánvalóvá tették Rónay László eljegyzettségét a mába átnyúló irodalomtörténeti múlt eme fontos irányzatával és rátermettségét, fölkészültségét a nemzedék útjának részletekig hatoló s egyúttal összegező, szdntétikus földolgozására, Devecseri Gáborról szóló könyvében (az Arcok és vallomások sorozatban) következetesen folytatja, de újabb területekre is kiterjeszti eddigi idevágó kutatásait; a nemzedéket általában jellemző közös jegyeken kívül Devecseri pólyája és életműve kapcsán olyan speciális kérdések is előkerülnek — főként az antikvitás-élménnyel és a műfordítás gongjaival kapcsolatosak —, amelyek az ebből az alkalomból való behatóbb vizsgálat után az egyívású pályatársak portréira is visszasugározhatnak, a generációs csoportképet is gazdagíthatják. Devecseri írott és magnószalagon rögzített önvallomásaira, kortársi-családi emlékezésekre, anekdotákra támaszkodva Rónaynak színes, vonzó, összetett egyéniséget sikerült ábrázolnia, akiben egyesülnek a javíthatatlan csínyitevő, a szerelmeket hajszoló hódító s a tudós komolysággal a költészet bűvöletében élő, mániákusán a tökéletes megoldást ostromló irodalmár vonásai. Az intim részleteket sem elhallgató élet- és szeméiyíségrajz nem, válik öncélúvá, a művek s a mögöttük meghúzódó életkoncepció megértését segíti elő, illusztrálja pl. Devecseri sokmindent meghatározó szerelemfilozófiáját, amely a kötöttség és a szabadság, a hűség és a változaitosSág- igény összeolvasztásának gondolatilag is kimunkált eszményét célozza meg. Ugyancsak érzékelteti a biográfia a mítosz-élmény kivételes jelentőségét ebben az életműben; ügyesen kiemeli az alkat hertmészi vonatkozásait és az Athénétől meg Aphroditétől vezetettség egybefonódását, harmóniáját1, ez utóbbival analogikusnak mutatva a mozarti világban is otthonos Devecseri tartós kötődését a Sarastro ill. Don Juan nevével jelölhető mitologikus mintákhoz, ősképekhez. A különböző műfajú művek tárgyalása az életrajz időrendjébe illeszkedik be, s e módszer szerencsésen aknázza ki azt az előnyt, hogy a nagyjából egyidőben született versek, fordítások, esszék utalnak egymásra, kiegészítik és értelmezik egymást. Devecseri saját lírai, dramatikus és prózai művei közül — önmagáról kialakított értékeléséhez híven — az Odüsszeusz szerelmei és a Bikasirató kerülnek az értékrend csúcsára, elemzésük is elmélyültebb és ihletettebb, mint az inkább bő idézetekkel szemléltetett, a kritikai vélemények kivonatolásáVal-komímentálásáva! értékelt 887
