Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - VITA - Gulyás István: Jegyzetek az "arctalan nemzedékről"
vita GULYÁS ISTVÁN Jegyzetek az „arctalan nemzedékről” „ ... Szinte gyerekes türelmetlenséggel vártaim a vasárnap reggelt, mikor a lap megjelenik. S valóban benne volt a vers. Nem éreztem örömet, hogy a nevem először megláttam nyomtatásban1, a verset futva elolvastam és határozottan rossznak tartottam. (...) Szomorúan nézegettem át a lapot s a szerkesztői üzenetek között észrevettem a következő sort: K. L. Újpest. Biztatásul leközöltük. Ennek az utálatos mondatnak a fölfedezése egészen letört. Csúnya sértést láttam benne...” (Kassák Lajos: Egy ember élete) Zalán Tibor szerint — amint az „Arctalan nemzedék” címmel az Életünk 1979/11. számában megjelent tanulmányában megfogalmazta — az „arctalan” nemzedék terminuson nem dilettánsok és tehetségek valamilyen arányú keverékét értjük, hanem a legfiatalabb, minőséget jelentő, értéket előállító költők csoportját. Némi kiegészítéssel élve — elfogadom Zalán Tibor definícióját —; számomra az arctalan nemzedék egy adott kor adott társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyai között fölmevelkedett és a társadalmi munkamegosztásban magának helyet kereső, helyet követelő legfiatalabb, életképes nemzedék, igényes művészi — tehát nemcsak költészeti — alkotásokkal jelentkező rétegét is jelenti. (Számunkra — jelen írás keretein belül — csak a fiatal költők és prózaírók indulása a lényeges.) így, ha az arctalan nemzedék pályakezdésének nehézségeiről szólunk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül generációs nemzedékét, hiszen legtöbbször ugyanazon, vagy hasonló hatások, ellenhatások érik, mint a vele egykorú, de más nemzedéki réteghez tartozó sors-, és kortársaikat (munkásokat, mérnököket, tanárokat stb.). Vagyis: arctalanságuk generációs nemzedékük jellemző és jellegzetes problémáit, gondjait példázza. Meggyőződésem, ha a publikációs nehézségekről szólunk, csupán irodalmunk történelmi lapjait kell fellapoznunk, hogy bebizonyosodjék: mindig is volt, mindig is lesz legalább egy nemzedék, amely magánviseli az arctalanság hátrányos helyzetű feliratú bélyegző lenyomatát. (A példa kedvéért; régebben mecénást, ma keresztapát keres magának a legifjabb nemzedék, lényegében csak a megnevezésben van különbség, még az eszközök sem korszerűsödtek nagyon.) Az arctalan nemzedék hátrányos helyzete egyrészt — a hétköznapi értelemiben vett — egzisztenciális gondokból ered. Valamiből élni kell! Miiből? Természetesen az írásból. Ám a szabadúszás lehetősége csak keveseknek — a jó anyagi körülményekkel rendelkezőknek — adatik meg. A többségnek azonban — személyi igazolványba bejegyezhető — állás kell, mégpedig 869
