Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere VI. "Itt alkotni, teremteni kell"
lehetősége foglalkoztatja; ezer más dolga közt, mik közül a nagyobbak ebben az időben: a fiumei kereskedelem, az Állattenyésztő Társaság, a lóversenyek, a Kaszinó, valamint a 'budai és a pesti városfejlesztés ügyei. A dunai kereskedelmi út megteremtése egyébként olyan téma, amelyik nem egyedül neki jutott eszébe, vagy nem az ő korában vált fontossá. Évszázados; sőt évezredes probléma volt ez (lásd: Traján hídja), de az utóbbi időkben senki sem akadt, aki odament volna, hogy a dolgot a helyszínen tanulmányozva kidolgozza a .technikai, gazdagsági, kereskedelmi, sőt, diplomáciai feltételeket, s pontos tervvel, kész költség- vetéssel álljon elő... S többek között azért sem., ment abban az időben egy Buda- konstantinápolyi út talán nagyobb vállalkozás, mint Stanley expedíciói, tekintve, hogy a híres Afrika-kutatónak csak néger törzsfőnököket kellett megvesztegetnie, s aligha találkozott diplomáciai nehézségekkel... Széchenyi tervének az a kiindulópontja, hogy a legutóbbi orosz—török háború után viszonylagos nyugalom és egyensúlyállapot látszott kialakulni a Balkánon. A cári csapatok mindenütt a Duna vonaláig nyomultak előre, továbblépésüket azonban a nemzetközi nagypolitika akadályozta; Franciaország és Anglia, támogatta, a törököt, nehogy az orosz birodalom melegtengeri kikötőhöz jusson. És ez az a pillanat, mikor úgy tűnik, hogy az osztrák birodalomnak többé nem lesz ereje beavatkozni a balkáni ügyekbe — csakhogy Széchenyi jól tudja: Bécs nagyon szívesen venné, ha mégis lenne valamilyen befolyása a területre, meg egyáltalán a török birodalomra; úgy persze, hogy ezért ne kelljen vállalnia diplomáciai bonyodalmakat vagy külpolitikai feszültségeket. Ezért javasolja a magyar kancellárnak, Reviczky Adómnak, meg a birodalmi miniszterelnöknek, Clement Mettemichnek, hogy ő végigutazza a vonalat, kitapogatja a lehetőségeket. Mint magánember, saját költségén. Az engedélyt megkapja, de hogy a szándékot 1830 májusában hirtelen konkrét utazási tervre váltja, annak két alapvető oka van. Az egyik, hogy nem bírja tovább a feszültséget, amit a Hitel hatásának várása teremt benne; a másik, hogy míg honfitársai és a bécsi hatalmasok könyvét kóstolgatják, addig ő gyakorlati tettel támassza alá annak passzusait!... Foglaljuk hát össze a dunai expedíció eseményeit, legalább ezét az egyét, hogy képet kapjunk: egy-egy vállalkozása során mi mindennel került szembe, miket kellett legyőznie. Június 19-én megy Becsbe, átvenni az útlevelet. Reviczky felolvassa előtte Metternich feljegyzését, hogy a vízi út megteremtésén dolgozva miképpen kellene elterelni az orosz diplomácia figyelmét. Nem ismerjük a féljegyzés tartalmát, csak azt tudjuk, hogy Széchenyi a felolvasás közben keserűen felnevet, miközben magában elmaradott hazájára gondol, „amely jobbára ily nyomorú kezekben van”. Rá akarnak tukmálni egy mérnökkari tisztet, „ki mindenre figyelmeztetni fog, és nekem végtelen nagy hasznomra lesz. Simpliciter elutasítottam.” Mert nem akár spiclit a hajón. „Mindent egybevéve, hiába fárasztott Reviczky. Megvolt már minden adat, amit tőle kaptam.” Június 22-én érkezik vissza. Pestre, ahol még egy spicli, a budai hadosztályparancsnok Langenau várja. Ezt is le kell rázni. A leggyorsabb módszert választja: hűségnyilatkozatot .tesz. „Kijelentettem neki: üdvömet Ausztriával szoros szövetségben keresem.” A tábornok erre mit tehet? ö is hazudik: „A császárnak a tenyerén kellene hordoznia önt.” Ebben maradnak, s 24-én „Kora reggel, Pesten összerótt hajómon, amely úgy van megkonstruálva, ahogyan az ősemberé lehetett, útnak indultam a Fekete tenger felé. A hajón 11 ember van. Én, gróf Waldstein János, a vízimérnök Beszédes, 1 szakács, 3 inas, 4 hajóslegény. A hajó 500 pengőforintba került, mentőcsó- nakositul. Konyhai felszerelések 10 pf. Készpénzben ezer dukátot vettem magamhoz, utalványban pedig 10 000 p. forintnyit”. A kereskedelmi forgalom megteremtésének nehézségeit egyébként ugyan,az adja, ami a lehetőségeket is föltárta: a drinápolyi béke után beállott status quo a Balkánon. Anglia szerint az oroszok már túl nagy fölényt szereztek a törökök fölött, túlságosan mélyre nyomultak Déleurópában, ezért nem lenne baj, ha Ausztria valami 849
