Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Erdész Gabriella: Keresztelő, Karácsonyra (novellák)

— Azt,

Kinyitották a rekamiét. Az asszony lenhálóinget vett magára. Kicsit gyűrött volt a hálóing. Egymás mellé feküdtek, hanyatt. A másik szobában a nagyobbik fiú felsírt álmában.

— Aztán hazajött Annamará férje Londonból és vállalta a gyereket.

A férfi lehunyt szemmel feküdt. Pizsamakabát nélkül. Fénylett a bőre.

— Hasonlít rád, tényleg — mondta az asszony.

Egy keskeny fénycsík még bevilágított a szobába.

— Holnap beíratom a kicsit óvodába — mondta az asszony.

Karácsonyra

Bandi lés Jutka segítették a kesztyűmet megkeresni. Bandi bemászott a varrógép alá, Jutka meg az iskolatáskámat szedte elő a sarokból

Álldogáltam egy darabig, aztán levettem a fogasról a kabátomat. Megráztam. Ebben a szent pillanatban .kiesett ujjából a kesztyű.

— Megvan — mondtam, miközben próbálgattam, kifér-e az ujjam a lyukon.

Bandi előbújt a varrógép alól, meglátta, hogy már rajtam a kesztyű, bele- vörösödött a méregbe:

— Lüké. Hamarabb is szólhattál volna!

— Azt mondtátok, siessek, öltöztem.

— Jó, jo-ó, — mormolta Bandi, s összezárt öklét a fejem búbjára helyezte. Tudtam, azonnal ütögetni kezdi a fejem. Szerencsére Margit néni a közértben volt, visíthattam, Bandi nem foghatta rám, hogy árulkodom.

Jutka a sparherd mellett állt. Gyűjtögette magába a meleget, az utolsó percig, mielőtt kimentünk az udvarra. Sápadt arca kipirult, fakóbama copfjait, végükön csüggedten lógott a belefont szalag, a háta mögé dobta.

A kredencen, fajansz dobozban porcukor állt, egy másikban dió. Bandi beleszagolt a dobozokba.

— Mi lesz ebből! — suttogta áhítattal.

— Diós kifli.

— Beigli.

— Linzer, lekvárral a közepén.

— A imamám hat beiglit süt — kezdte Bandi. — Diósat, mákosat, kakaósat. Mindegyikből kettőt. A mákot piros cellofán zacskóban, a diót darálva és cukorral elkeverve hozták a szüleim az ÉJJEL-NAPPALI NAGYKÖZÉRTBÖL. De éjszaka őr áll az ajtóban, és azt a vevőt engedi be, akinek igazolványa van.

— Igazolványa mindenkinek van, — mondta Jutka halkan, ahogy beszélni szokott.

— Oda külön igazolvány kell.

845