Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Erdész Gabriella: Keresztelő, Karácsonyra (novellák)

Az egyetemes könyörgések alatt Annamari pillanatra hátrafordult. Barna tekintete első tétedéit.

A tisztelendő megkente a gyerek homlokát olajjal.

... ti is részesültetek a szent keresztségben. Mondjatok tehát ellent a bűnnek ! Aztán pedig tegyetek tanúságot hitetekről Jézus Krisztusiban!

Ellene mondatok-e a bűnnek, hogy isten gyermekeinek szabadságában élhessetek?

— Ellene mondunk — Annamari arca se rándult.

— Ellene mondtok-e a gonoszság csábításának, hogy a bűn uralma alá ne kerüljetek ?

— Ellene mondunk.

— Ellene mondtok-e a sátánnak, aki a bűn szerzője és fejedelme?

— Ellene mondunk.

— És minden cselekedetének?

— Ellene mondunk.

— És minden csábításának?

— Ellene mondunk.

Öreg Benczédi a bajuszát pödörte (ha önmagáról karikatúrát rajzolt, mindig ezt a bajuszt hangsúlyozta, meg a kopaszságát), Lilla szemében jéghideg gúny.

*

Már a téren elbúcsúztak ópapától. Mária a férjébe karolt. Szótlanul mentek fölfelé a Gyilkos-tó dűlőn. Bementek Schreifoerékhez, a gyerekekért. Keresztelőre senki nem szokott itt gyereket hozni. A kicsi azonnal az apjához futott, a nagyobbik csendesen követte. Elővett a zsebéből egy doboz vadonatúj színest, dacosan kérdezte: — Pista bácsitól kaptam, ő hozta nekem Londonból. Ez a legjobb fajta színes?

— Hadd gyakorolja az apja mesterségét — mondta Schreiber István gyorsan, mikor látta, hogy a kölyöknek sikerült fel dühíteni apját, anyját.

— Ez a legjobb színes? — kérdezte megint a gyerek.

— Jó ceruzák —, válaszolt az anyja könnyékkel küszködve — az a mániája, hogy mindenről megkérdi, az-e a legjobb.

— Amíg egyszer szét nem pofozom érte —, mondta az apja, közben a kicsire ráadta a kardigánját.

— Én nem vagyok a legjobb? — kérdezte a nagyobbik kölyök.

*

— Tényleg hasonlít rád — mondta az asszony.

— Rám? Lehet — felelt a férje.

— Annamari belédszeretett akkor — mondta az asszony.

— Belém szeretett Annamari.

— Annyira, hogy gyereket akart tőled. Mikor elválasztotta, akkor este eljött hozzám. Hogy tudjak mindent. Azt mondta, a két fiam mellett most már egy lányod is van. Itt zokogott Annamari egész este. Hogy magának akar téged, elvesz tőlünk. Azt nem lehet.

— Nem lehet — mondta komolyan a férfi.

— Amikor Annamari elment, azt mondtad, nem tőled van a gyerek.

844