Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)

— ment végibe, tehát nem volt egyéb, mint közönséges gyilkosság. Szegény Né­meth László 21 éves volt. A bitáfa alaitt a kővetkezőket mondotta: „Amit tet­tem, mindent a magyar munkásért és parasztért tettem. Éljen Magyarország!” (...) Február 19.: (...) A gyengélkedőn nemigen tudtam beszélni senkivel, s így csak Füzessyvel üzentem Tihának, hogy a pesti rádió adásait állandóan hall­gassák. Szörnyű tehetetlen emberek ezek a kórháziak. Már tegnap feldühösí­tett, hogy Szombathelyi és Vörös Géza, no meg Kádár Gyula lépéseket akarnak tenni a vesztegzár ellen, este meg egyenesen felbőszített Esterházy egyik lapja, melyben arról ír, hogy az oroszok 120 holdat hagynak meg egyéni tulajdonban. Persze, derék arisztokratáinknak s földesurainknak most is csak egyedüli gond­ja a nagybirtok megmaradása. (.,.) Délután hírek kezdtek terjengem (ismét) a közeli, Németországba való indulásról. Kosch Zoltán mesélte, hogy a cipészmű­helyben nagy az idegesség, a jegyzőkönyvvezetők, fcarpa szórton yo sok sietve csináltatják «bakancsaikat — holnapra több susztert kértek a műhelybe; a fegy- házigazgató elutazott valahová szemrevételezni. Soós és Takács is rejtélyes, va­lami van a levegőben. Másrészről Dominich a zárlat előtt lent járt a konyhá­ban, s úgy nyilatkozott, hogy csak a legvégső esetben indulunk. Nem lehet tisz­tán látni, de nagyon résen kell lennünk. — Egyébként (Makay) Miklós hozta a legfrissebb híreket a „szellemektől” (szellemek = az angol rádió titokban hall­gatott adásai — S. A.): az orosz csapatok Brünn elé érkeztek, Diresdent már ágyúzzák. De jó volna, ha egy gyors előretörés Wien felé keresztülhúzná az el­szállítási terveket! Tegnap még olyan hírek voltak, hogy Konyev és Zsukov seregei 30 kilométerre közelítették meg egymást. — Ma még nagy bombázás is volt, elég messzire, de rendesen rengett a föld — valószínűleg a jó bécsieket nyomták meg. 1945. február 24.: (...) Több magyar hír is adódott: Miklós Béla üdvözlő táviratot küldött Moszkvába a Vörös Hadsereg 27. születésnapja alkalmából. Ügy néz ki tehát, hogy Miklós nem vált ki a kormányból, talán ő az ideiglenes államfő. Zsedényi Béla miskolci jogakadémiai tanár Pestre érkezett, s gyűlés volt a Magyar Színházban a nemzetgyűlés előkészítésére. A pesti ostrom idejé­ből származó hírt mesélt még Tito: a Wermacht-parancsnok fel akarta adni Budapestet, de az SS-generáli's lelőtte őt. Hindy úrnál — akit „érdemedért” ve­zérezredessé nevezték ki — megjelent az ostrom kezdetén egy küldöttség, s kí­méletet kért a város iránt. Hindy úr kidobta a küldöttséget, neveiket átadta a Gestaponak, összefogták őket, új neveket vettek ki belőlük, félig agyonverték őket, aztán kivégezték az egész társaságot. — Az oroszok a budapesti német rombolásokról fényképeket készítették, s megküldték az összes kultúrállamok- nak. Ezek voltak a mai hírek, s ez elég is volt arra, hogy feldúlja lelki nyugal­munkat, s hosszú, eseménytelen periódus után ismét felélénkítse életünket, s bizakodást öntsön belénk, hogy mégis csak eljön a szabadulás órája, éspedig talán a közeljövőben. (...) Február 27.: Pesten Tildy és Varga Béla folytatják a tárgyalásokat, melyek három főkérdés körül forognak: földreform, hadseregszervezés, Budapest újjá­építése. A külügyminiszter valami Gyöngyösi nevű ember, senki sem ismeri. Egyébként más lényeges hír nincs. Alighogy hazajöttünk a kórházból, bejött az irodába Végváry azzal a tragikus hírrel, hogy a sétára való kieresztésnél Dallos Györgyöt, az Egyesült Izzó főmérnökét felakasztva találták a zárkájában. Har- sányi és Vályi-iNagy Tibor rohantak fel hozzá, levágták a kötélről, injekcióért rohantak, és adtak is neki, de már nem tudtak segíteni rajta. Megtolt. Nyugod­822

Next

/
Thumbnails
Contents