Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)
jék békében! Egy újabb áldozat, a Topa-perben szerepelt, az Egyesült Izzónál a kutató laboratórium vezetője volt, Szentgyörgyivel is kapcsolatban állt. Érzékeny lélek, aki igen nehezen viselte el helyzetét. Mindig vigasztalni kellett, pedig sokan hívták rádiójavításra, s bizonyos könnyítései is voltak. Teljes lelki összeomlásban követhette el tettét. Sorsa annál tragikusabb, mert — mint délután értesültünk — találmányaira való tekintettel szabadlábra akarták helyezni. Idegeinek összeomlásához nagyban hozzájárulhatott az is, hogy jó egy hete egyedül volt egy zárkában. Miár napok óta mondtuk Soósnaik, hogy szüntessük meg az egyes elhelyezéseket, de mindig kitértek előle. Szegény Dallos halála után (Révay) Kálmán egész erősen rontott neki a smasszeroknaik. Igaza volt, mert rondább és utálatosabb banda ezeknél nincs. Délután aztán Kálmán és én Végváry úrnál össze is vesztünk. Egy fertőtlenítési rendelkezést nem akart végrehajtani, s közben azt a megjegyzést tette, hogy annyi baj legyen, hogy Dallos felakasztotta magát. Ezt már nem állhattam tovább, s megjegyeztem, hogy gyönyörű felfogás... Ezen irtózatosan megsértődött, így aztán most feszült a helyzet a smasszerokkal. Majd megbékülnek. Egyelőre annyi a hasznunk belőle, hogy nem ülnek állandóan a nyakunkon. (...) 1945. március 1.: — Tegnap nem jutottam íráshoz, de nem is volt semmi különös esemény. Jó idő volt ; olyan idő mint normálisan március végén szokott lenni, élvezet kint tartózkodni, napozni. A bíróság nyilas ellenőrt kapott egy csendőr alezredes, Barcsay Ákos személyében. Még nem láttam, de Kálmán leírása szerint ronda pofa. Állítólag igen elégedetlen mindennel, s a szóbeszéd szerint olyan kijelentéseket tett, hogy „kiszáradnak a bitófák”. Egyelőre még nem érződik működése, de jó lesz vigyáznunk. 1945. március 6.: Visszajött a tél. Gyönyörű téli időre ébredtünk, jó magas hó feküdt mindenütt. Igen szép látvány januárban, de a februári szép napok után márciusban már nem öröm, lehangolólag hat az emberre. A délelőtt eseménytelenül telt el, a gyengélkedő alkalmával hosszú megbeszélést folytattam Tihával, (Szentmiklóssy) Istivel. Közben Veress Laji is ott volt. Különös esemény nem volt, a támadás nyugaton és keleten egyaránt jól folyik. Déliben Ma- kay Miki hozott Dominich útjáról híreket. Mauthausenben jártak. A kormányzót nem hallgatták ki, a Pallavitímieket sem. Utána Kufsteinben jártak, részletek nem szivárogtak ki. A gépkocsivezető elragadtatással nyilatkozott német- országi útjáról. Tőle és Kovács Alajos bírósági jegyzőtől az szivárgott ki, hogy Dominichék egy felsőolaszországi kitelepülésre gondolnak, elkerülendő a szovjetet, és inkább választva az angolszász hadifogságot. Nem tartom valószínűnek, hogy a tervet keresztül tudják vinni, de mindenesetre jellemző az ő jelenlegi felfogásúikra. Vederemo! Este felé Soós és (Révay) Kálmán újra lementek a „bérmálónak” nevezett helyiségbe (a jegyház húsüzemébe), ahol Kecskés már várt rájuk. Tegnap a tiszthelyettesek pálinkát kaptak, s ennek eredménye az volt, hogy ma már egész nap ittak. így aztán érthető, hogy Soós rövid egy órai ott-tartózkodás után hulla részegen került vissza. Hazafelé jövet elesett, s a hóra zuhant. Kálmán nem tudta egyedül megmozdítani, beszaladt Zerkowitz Péterért, s együttesen cipelték be az „anyagi” irodába. Itt aztán Soós eldőlt, s elaludt. Miközben mi vacsorán voltunk, az öreg kialudta magát, s már szállítható állapotba került. Kálmán és Péter felvitték a körletbe, Kecskés kíséretében. Szóval züllik tovább a „siti”, az öregnél már kissé gyakori az ilyen eset, ami miattunk ugyan lehetne, 823
