Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Simonffy András: Kompország katonái IX. Sopronkőhida (történelmi kollázsregény)
nyilas kormány, Sopronkőhidán a biztos halál vár rá. Ö azonban tej thatatlan maradt, „Áldozatommal példát akarok adni nemzetemnek — mondotta, majd hozzátette: — Ha Kiss János és társai meghaltak a nemzetért, nekem sem szabad élnem.” Hiába volt minden, Bajcsy-Zsilinszky ékkor már elhatározta, hogy mártírhalálával áldoz az igaz ügynek. Vége lett a légiriadónak, a megmenekülés lehetősége szertefoszlott. Csüggedten ültünk helyünkön, és akkor az a férfi, akinek legtöbb oka lett volna elcsüggedni, hiszen ő is csak húsból és vtérből való ember volt, vette kezébe az irányítást. Az autóbuszban helyet foglaló, legkülönbözőbb felfogású emberekkel magas színvonalú vitát kezdett gazdaságpolitikai, kultúrpolitikai, nemzetiségi stb. kérdésekről. Órákig tartott a vita, élénk szellléme, tudása mindenki fölé emelkedett, úgy éreztem, mintha a parlament karzatán ülnék, és onnan hallgatnám őt. Végül is, mikor a vitázó felek kimerültek, megszólalt,érces baritonja: „Felszántom a császár udvarát.. — Pali bátyám, erről az útról számomra mind közül ez az 1969-ben megjelent visszaemlékezésed tetszik a legérzékletesébbnek. RéVay Kálmán naplójában erről a szöktetési kísérletről csak ennyit ír: „Örök sorfala között vezetnek ki. A járművek színültig megtelnek őrökkel, foglyokkal. Bajcsy-Zsilinszky, Makay, Almásy, a Koczkás-fivérek, Szentmiklóssy, Afoaffy, Markos Gyurka, Tóth Miska, Hegyi bácsi és miég számos jóbarát egy buszban. Még el sem indultunk, már Bandi bátyánk szöktetése a fő probléma. Meg kell szöktetni, különben őt is ki- végzik. De a szökésről Bajcsy-Zsilinszky Endre hallani sem akar. Helyt akar állni! Meggyőződése szerint ezzel többet használ megtévedt hazájának.” Sárközi Sándor visszaemlékezésében viszont a következő sorokra akadtam: 3. — Sárközi Sándor: December elején Pálffy György, a Felkelés Felszabadító Bizottságban azt tervezte, hogy az ütegből egy csoport — Halas Lajos, és még néhány katona — kiszabadítja az ellenállási mozgalom letartóztatásban levő vezetőit a Margit körúti fogházból. A tervezet egyik változata szerint a bét üteg december 9-én és 10-én tűzzel lefogja a Margit körúti fogházat, és tűz alatt tartja a Széna tér környékét, hogy ott a közlekedés megbénuljon. Közben egy akciócsoport rácsap az őrségre, kiszabadítja a foglyokat, és az ütegek körzetében levő fedezékekbe elrejti őket. A terv másik változata alapján a letartóztatásban levők elszállítása idején hajtjuk Végre az akciót. Az akciócsoport az országúton szabadítja ki a foglyokat. Ez a variáció arra épült, hogy a foglyokat az értesülések szerint a Bécsi úton fogják Sopronkőhidára szállítani. , „Pálffy szerint (— írja Markos György Vándorló fegyház című művében — S. A.) a megállapodás az volt, hogy a beszervezett sofőr valahol műdefektet csinál, ás akkor következik be a rajtaütés. A műdefekt valóban bekövetkezett, de nem a Bécsi úton, hanem Budakeszi és Zsámbék között. A hírszolgálat ás az útirány felderítése nem tette lehetővé az akció végrehajtását.” Sajnos a látogatók későn tudtak beszámolni a letartóztatásban levők szállításárnak előkészületeitől. így hiába állt meg az autóbusz, az akció elmaradt. — Amikor a fogház kapujában néhány percre szót tudtam váltani feleségem812
