Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 10. szám - Bella István: Iniciálék, Csak viduljanak, Holnapom, te (versek)

Holnapom, te

Hatalmasabb már udvara a szememnek, mint a télteli holdnak.

Holnapom, te, holnap hűves idő jön, engem, téged is megcsikorogtat, megtelesedtet halandó őszöm.

Holditajtók hajamon havak habognak, megihidegedem, meghidegesznek szerveim, számból ki-kilhajolnak, kiikiabálnak, kikiáltoznak hívnak, haza hívnak a holtak:

duzzadt málnaágra két vércsepp, két húgom számszélére mászik, nagyianyám, esőcseppbe bútt jácint, bebábozódik ősz hajába, síró kisujjával bubázik.

Szívem csücskére ül egy vércse, úgy néz a hebegő fogolyra, mintha pityergő foglya volna, nem is bordazsombékban élne, apám ő, s már viszi is élve valami hugomos, nagyanyámos rétre

hol minden végsőt virágzik végsőn.

809