Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Bella István: Iniciálék, Csak viduljanak, Holnapom, te (versek)
Csak viduljanak Ha meg is rohaszt mindenkit a világ, s meg kell rohadni elevenen, a kreppvirág-mező, konzerv-dáliák idejében, bár tudom az anyaföld igazát, az eleve rothadást mégse hiszem. A handábandázó száj, a kocsmai szkander-agyak fölött elnéz szemem. Bár szemhéjam látszatra félig lehunyva, mintha rám bronz-ráncos harang borulna, minden génemmel látok, s valami sehonnai májusos jövőre emlékezem. Mert jött, jön, mezítláb, ifjúi-módra, megszállják az aszfaltot a fák: jön az akác, a nyír, rigó és galamb a lombja, szikráznak a levegőzománcos koronák, farmernadrágban jön a nap, és kimondja, pokolba szentelt vizes hadovák. Csak viduljanak az új milléneum-lovagok, a borbanrozsdálló agyak, pókháló-mentés elmék! — Én nem úgy akarok születni, mintha temetnék, s meghalni se így van kedvem, s ha meghalok, nem teszek úgy sose, mintha születnék. 808
