Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 10. szám - Hervay Gizella: meztelenül a vallatófényben, lábnyomunkban kialszik a fű (versek)
HERVAY GIZELLA meztelenül a vallatófényben mert nincsen immár se sötétség se menedék se néma gyász meztelenül a vallatófényben hány szemünk is van már hány fülünk? ki ismeri még szeretőjét? ki meri anyját hívni a bajiban? feltámaszthatatlan krisztusok glória nélkül lecsupaszítva betonlövészárokiba lökve árván a jövő célpontjai szó lehasítva a szájról távirányítóit lélegzetvétellel megoszthatatlan fájdalomban egy kiáltásra kiakasztva rácsokkal a tüdő körül mert nincsen imihár se sötétség se menedék se néma gyász lábnyomunkban kialszik a fű lábnyomunkban kialszik a fű rajzolt lovacskák szárnyat eresztenek kapaszkodnak szélbe viharba hull az égről a vakolat szánkban megköt a beton aszfaltvirág a vér kiül a tájra a csend mészárosok felvonulása vízszintes testünkön át felrobbantott hidak hazátianul kiakasztott cégér a szívünk 806
