Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Költő a háborúról. Pilinszky János: Harbach 1944

mányhoz kapcsolódik: a jambusihoz, amelynek körében zajtalanul működik a ritmus, szabályosan fonódnak egybe a sorok, olajozottan peregnek a versszakok. Kristályos rendről és szabatos verselésről tanúskodik a Harbach 1944 is: a művesség legjobb 'hagyományairól.

Pilinszky János nyolc négysoros strófába foglalta mondanivalóját. A strófákat öt.ödfeles és négyes jaimbusokban írt sorok alkotják. A tiszta jambust a modern verselés nagyobb szabadságának megfelelően gyakran helyettesíti pyrriohius, spondeus vagy trocheus. Az időmértéket általában az értelmi hangsúly alakítja: a vers ritmusának emelkedő jellegén belül ez gazdag változatosságra vezet. A sorokat félrímek (a—b—c—b) fűzik össze. A magyar rímelés szabályainak megfelelően többnyire asz- szonáncok: „kocsit — osztozik”, „tapad — ingának”, „kapuk — visszafut”, „alacsony — avaron”, „karám — halál”, de lehetnek tisztább rímek is: „mered — szereket”, „arcukat — vályúkat”. A szöveg dallamát időnként betűrímek emelik ki: „a tájakból a terheket”, „zörrenő zajában”, „magasba mártják”. A költemény magánhangzóálio- mánya a tragikus mondanivalónak megfelelően többségében mély hangokból áll. A vers névszókincse is szenvedésre és pusztulásra utal: éhség, reszketés, súly, teher, esendő, alacsony, sötét, némaság, vad, halál. Igéi a fogolycsoport nehéz mozgását ér- zékelteik: vonják, ingának, megtántorodik, gázolnak, botladozik. A verselés és a nyelv pontosan és tisztán fejezi kd ugyanazt, amit a tárgyilagos és látomásos képek egymást váltó sora. Az emberi tragédiával terhes élményt és azt a megrendítő komolyságot, amellyel a költő e sonsaikotó élményről számot ad.

71