Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - SZEMLE - Ambrus Lajos: Hozott isten, holdacska! Finnugor varázsigék, imádságok, siratók

Anyám, amikor meglátod

mennyország kitárt kapuját,

égi madár csivogását meghallod,

akkor, anyám, te szívedben örvendezz,

akkor a te lelked örvendez,

mert a madár szólása

égi angyal vigasztalása,

füves réten nyíló virágok:

a te atyafiságod.

Különös, a fájdalmon, az elragadás-elvesztés tragédiáján túlmutató hangsúlyt kap a katonasiratók erkölcsi parancsa, amikor a tekintély, az „urak”, a hatalom tiszteletét sugallják a hadba vonuló férj nek-f iának: „Nyájas-víg légy az urakkal, én világ rasziiltem, gazdáidnak engedelmes, édes fölneveltem, / ne haragítsd meg uraidat, én világraszültem, botorul ne bosszantsd őket, édes fölneveltem” stb.

A kötetben közölt imádságok hordozó funkció tekintetében szellemi rokonságot mutatnak a varázsigékkel, ráolvasókkal, és nem is mindegyik bemutatott nép folklórjában találhatók meg. A szoros kapcsolat, írja Erdélyi Zsuzsanna, „csak bizonyos mértékig magyarázható közös szöveg! eredettel, és a két műfajnak még funkcionálisan el nem különült állapotát jelzi”. Ö maga is kevert tudatfor.májú-funkciójú szövegekről beszél (pogány-keresztény), és rendszerezésében ráolvasás, védekezés és archaikus imamotívum keveredik egymással. (Itt is kimutathatóak a műfaji keveredések: „Veressel ne verjetek minket” ti. „Fölső istenek”, „oltalmazd mindig / haragos Isten, rontó Isten / csordánkat vonulásban”; Imádság a Mezőanyához, Imádság a Szélanyához, Imádság a Vízanyához című szövegek ráolvasó elemei stb.)

*

Bereczki Gábor alapos és korrekt jegyzetapparátussal látta el a könyvet, bemutatva az egyes rokonnépeik történetét, folklorisztikájának fejlődését. Utószavában összegzi a kötet legfontosabb tanulságait — verstani megjegyzései pontosak, nyitásai az Ómagyar Mária-siralom és Erdélyi Zsuzsanna gyűjtésének verselése felé: alaposan véggondoltak. Mindössze egyetlen kritikai észrevételt hadd tegyünk: kár, hogy a míves kötetbe nem került néhány vázlatos térkép, amelynek segítségével az olvasó könnyebben eligazodhatott volna a fölrajzi tájékozódásban. Kiváló magyarítások révén (Ágh István, Bella István, Illyés Gyula, Képes Géza, Rab Zsuzsa, Tandori Dezső) a gyűjtemény túlmutat a pillanatnyi érvényességen; meggyőzően bizonyítja, hogy a történelem, a régmúlt értékei nem devalválódtak.

(Európa, 1980)

AMBRUS LAJOS

793