Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - TANULMÁNY - Pomogáts Béla: Költő a háborúról. Pilinszky János: Harbach 1944

timizmusa is. A baloldali körökben népszerű francia 'filozófusnő az önfeláldozó szeretettben találta meg az erkölcsi megigazulást. Személyes példájával és tanításaival egyaránt nagy hatást gyakorolt korunk haladó keresztény gondolkodóira. Pilinszky költői világa annyiban rokon ezzel a filozófiával, hogy nála is a szeretet elve fegyelmezi a kétségbeesést. A Harbach 1944 végsőkig megalázott foglyaiban sem pusztán az önkény mindenből: emberi személyiségükből kivetkőztetett áldozatait látja, hanem szenvedő ártatlanokat, akik valamiképpen az üldöztetésben és a pusztulásban is megőrzik méltóságukat. A halálba vánszorgó foglyok „magasba mártják arcukat”: fel tudják emelni fejüket. A halál megnyíló kapujában is fel tudnak emelkedni a megaláztatás és a gyötrelem fölé. A költő szeretetet érez néma hősei iránt, és visz- szájára fordítja mindazt, amit az erőszak elkövetett. A fasiszta hatalom porig alázta, halálba üldözte, tárgyakká alacsonyítotfa a foglyokat. Ö felemeli őket, a vértanúk szomorú méltóságát adja nekik.

A költeményt feszült ellentmondások szervezik. A kétségbeesés és a részvét, a személytelenné válás és a felimagasztosulás, a tapasztalat és ennek megtagadása drámai vershelyzetet teremt. Ellentét feszül a 'kifejezés tárgyias és látomásos szintje között. A Harbach 1944 kétféle anyagból épül: vaskos tapasztalatokból és távlatos látomásokból. Első rétege puritán módon tárgyilagos. A kocsi elé fogott emberek reszketése, a téli krumpliföldek, a súlyos facipők zörrenő zaja az empíria köréből valók. Akár egy rideg és kegyetlen életkép, amely visszafogott indulatokkal, tárgyilagos pontossággal ábrázolja a háborús világ egyik szörnyű jelenetét. A költő személye ebben a képben, jellemző módon nincs is jelen. Csupán a költemény első sora utal arra, hogy amit a vers elmond, az személyes tapasztalat. A tárgyszerűség és pontosság Pilinszky János lírájának meghatározó igénye. A Rekviem előszavában ő maga a „tények költészetére” hivatkozik: „a líra, minél inkább líra kíván lenni, annál kevésbé tűri meg az alapok bonyolultságát, viszont szabadon párosul a puszta tényekkel, e látszatra éppen nem költői anyaggal”. A Harbach 1944 is részben a „puszta tényekből” merít költői erőt.

A „tények költészetének” a modern lírában nagy szerep jutott. A számboidzmus és impresszionizmus felbomlása után felmerült az a gondolat, hogy a költő ne itassa át érzéseivel a szöveget. Ne érzelmeket kívánjon kifejezni, hanem felismeréseket. „A vers — hangoztatta Rainer Maria Rilke, a modem európai költészet egyik kezdeményezője — nem érzelem, mint az emberek hiszik, hanem tapasztalat”. A költőnek ezek szerint nem vallomásos önkifejezésre kell törekednie, hanem arra, hogy rögzítse a tényeket, tömör képet adjon a tárgyi világról, meghatottság nélkül számoljon be tapasztalatairól. Ebből a pontos és hűvös beszámolóból születik meg végül a lírai erő. A tárgyak és helyzetek fogalmi rögzítése áttételes módon képet ad a költői személyiségről, ennek a személyiségnek rejtett benső világáról és változásáról is. Az új költészettant a kései Rilke kezdeményezte, majd T. S. Eliot, Ezra Pound és René Char terjesztette el. A magyar lírában a fiatal Babits, később Füst Milán és Szabó Lőrinc képviselte ezt a tárgyias költészetet. Ök voltak Pilinszky János első mestered is.

A tények és tárgyak költészete szigorú fegyelmet kívánt, hiszen a költőnek ki kellett szűrnie a versből érzéseit és benyomásait. Egyszersmind el kellett kerülnie a leírást és ábrázolást, a múlt századi életképköltészet vagy a huszadik századi „új tárgyilagosság” módszerét. E hagyományos módszer csupán arra törekedett, hogy árnyaltan és hitelesen mutassa be az emberélet különféle jeleneteit. A modem tárgyias líra nemcsak arra vállalkozott, hogy képi anyagában rögzítse a tényeket és dolgokat. Távlatot is adott nekik, sejtelmes összefüggéséket teremtett a tárgy és a személyiség, a tárgy és az emberi létezés között. Megemelte a tényékét és dolgokat, bölcseleti vagy erkölcsi értelmet rejtett el bennük. A tárgyi világ elvont eszmék kifejezője lett, elemi szerkezete megváltozott. Kenyeres Zoltán találó szóval „elvont tárgydasságnak” nevezd ezt a művészi módszert és a módszer körül gyülekező irányzatot. Az „elvont tárgyiasság” művészi irányzatát az Üjhold című folyóirat költői:

69