Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VITA - Géczi János: Kiegészítés az "Arctalanok" esszéhez

halmazát, annak működését, bélső jellegét. S a modell (mint új jel-komplexum) képes kielégíteni mind a mítoszágényit, mind az új közlési módot módszert.

Vitéz György felismerései két gyökerűek lehetnek. Az egyik, hogy számára megszűnt mindennapjainkban gyökerező hazai világképünk, amelyből nagylukú hálóval nem emelhető ki egy-egy jól megírható verstéma. A másik, hogy nem tagadta meg (nem tagadhatta meg) költészetének nyelvét. Pontosabban: őt köti a nyelve. Az a nyelv, amelynek állapotát a beágyazó nép világképe, társadalma szükségszerűen alakítja.

így egyéni életében is fontossá vált egy lehetséges új költészeti (és itt mitológiai) elv, módszer, amely által a megszokotthoz képest fügetlenné (pontosabban mássá) vált a közvetlen társadalmi formációtól, társadalmunk köznapi gondolkodásmódjától. Költészetének értékét azonban nem a kiváltó okok milyensége adja, hanem a felmutatott eredmény megvilágosftó hatása.

Választása egy olyan világképre esett, amelynek évezredes hagyományai vannak, s amely — így, vagy úgy — ma is átszövi az emberiség tekintélyes részének életét: a katolicizmusra. De ennél semmi többet nem vállal. A katolikus egyház dogmarendszere, liturgiái stfo. építőköveket jelentenek számára, egy olyan hordozót, amely (lehetőségei számára) a legtöbb információmennyiséget tudja közvetíteni és közvetíttet- ni. Nem szabad a médiumot túlfunkcionáltatnunk, hiszen — hasonlattal élve — egy filmet nézve nem a hordozó celluloidra, hanem a snittekre, képekre, a szövegre vagyunk kíváncsiak. Vitéz György szövegének öngenerálása, önírása (mint elidegenítő effektus) is részben erre vezethető vissza. „A racionális valláskritika és antikleriklaliz- mus” ellenében, az olvasó figyelmeztetése ez, s a konvenciók által hordozott nyelvfeletti tartalmak elfogadhatatlanságára kell, hogy utaljon.

A jelentéshordozó más részben meghatározza a tipizálás lehetőségeit, működésének intervallumát. Önkéntelenül adódik, ha a költő nem akarja, hogy önmaga ellen forduljon ez a választott világkép, a világkép ellen is kell dolgozni, s olyan manipulációkra kényszerül, amelyek extravaganciájukban képesek erre. Bevezette tehát ő is a nyetvesavarást, a nyelvkínzást, amely a valóság megváltoztatásának fontos segédeszközévé válik. így a szónak (mint szimbolikus jelnek) a lehetőségeit is kutatja.

Ez a versépítés ; 'lehetőség a darabjaira hullott lét evidenciái változó igazságtarta- mának együttes (kiemelések nélküli) bemutatására, a lineáris építkezés, gondolatkezelés szóttördelésére, s ezáltal az egyedinek (az esetlegesnek) kimerevítésére. A személyiség szerepe válik fontossá, az önvizsgálat és az önépítkezés, amelyek elsődlegesek a versszándékban. Természetes, hogy így a vers (itt a legkidolgozottabb) rétege lemond a (megszokott és elvárt) társadalmi aktualizárhatóságról, lemond a kimódolt általánosításról és a konkretizálásról is, hiszen visszavonult az egóba, de ugyanakkor az ott megjelent társadalmiságot fokozottan vizsgálja. Különös (s esztétikailag új) ellentét nyilvánul meg az alapszövet és az azt áttörő mintázat között. Vitéz György vallási keretű misztériuma az emberiség történetét, történetiségét hordozva, felmutat egy viszonylagosan állandó, kimerevített és lecsupaszított struktúrát (egy bármikor felhasználható modult), amelyre a lehető legegyénibb jelentéseket, saját létélményé- nek megismételhetetlen dokumentumait, világ- és versértelmezését, az alkotás (és alakoskodás) szituációit aggatja, létrehozva ezzel egy önállósodott (vers)szöveget.

Minthogy magunk is indukciós utat jártunk: fejtsük most le Vitéz Györgyről azt, ami benne egyedi; összefoglalva, melyek az „Arctalanokéra általában is jellemző jegyek? Az egyéni lét társadalmi megoldatlanságai a költészetben a mítoszteremtésre adnak okot. A versbe a tudományok és a társművészétek felől beáramló másodlagos jelek a műveket egyre szélesebb, de már nem az etnikai összetartozás jegyében funkcionáló közösségek, mint olvasóréteg körébe utalják. Végül a társadalmi valóság egyes konkrétumai és általános érvényű törvényei közti absztrakciós út iránya megfordul.

Ügy gondoljuk, Zalán Tibor alapfeltevéseiből a fentiek is következnek. Hiszen a közös axiómarendszerben munkálkodás a nemcsak koherens, de valóban interferáló gondolatok bizonyítéka. A társaságnak arctalansága helyett közös arcúsága bontakozik ki?

766