Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - TANULMÁNY - Palkó István: Dozmati regös-énekünk képvilága és világképe
tanulmány PALKÓ ISTVÁN Dozmati regös-énekünk képvilága és világképe NAGY LASZLÖ emlékének, a regös-titkok tudójának baráti megrendüléssel A dozmati archaikus regös-szöveg ősköltés/.etünknek s egyben szellemi néprajzunknak, egész folklór örökségünknek páratlan és etnikurntörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű, legépebben megőrzött, megmaradt emléke. Tartalmában több ezeréves őstudást hordoz, nyelvi alakjában pedig együtt változott a szüntelen változó nyelvvel egészen napjainkig. De még így is a jelenlegi, több részében átformált, sőt néha deformált nyelvi formájában is nagy idők tanúja, hiteles valló mástevője korának. Tanúságtételét, vallomását azonban ma már ki kell bontanunk, ki kell szabadítanunk mai gondolkodásunk számára megkövült nyelvi formájából, különös szóképeiből, művészi képvilágából és nem egy esetben homályos nyelvi sajátosságaiból. Szövegünk ősi képvilágának a megértését még a megőrző tájnyelvi jellege, nyelvjárási különösségei is nehezítik, bonyolítják. Mindezekre a problémákra a maga helyén térünk majd ki. E híressé vált regös-énekünket, amit a szájhagyomány őrzött meg, és örökített ránk a beláthatatlan múltból, csak a múlt század végén, 1897-ben jegyezték le először lelőhelyén, Dozmat nevű községünkben. Első lejegyzője Balogh István i(1885—1942) dozmati tanító volt, aki később az 1920-as években, nekem is tanítóim lett a szomszéd- falu: Torony iskolájában. Erről a lejegyzésről azt kell itt megjegyeznünk, hogy a nyelvjárási sajátságok, hangtani jellemzők — megfelelő fonetikai jelölési rendszer hiányában — teljesen kimaradtak belőle, s így a hű nyelvjárási szöveg helyett, sajnos csupán köznyelvi átírása rögzült. Ugyancsak köznyelvi átiratot hagyott ránk Sebestyén Gy. is, aki egy évvel később 1898-ban fonográf-felvételt készített szövegünkről, énekünkről, s ennek átiratát Regösénekek c. könyvében tette közzé 1902-ben hét vármegye 179 községében gyűjtött anyaga között. Sebestyén hatalmas tömegű anyagát példás alapossággal és szakszerűséggel, bő jegyzetkíséreititel dolgozza föl, sőt A regösök c. másik művében a regölés történeti előzményeit, kialakulását, összehasonlító néprajzát, egész problematikáját világította meg nemzetközi folklorisztikai összefüggéseiben. Sebestyén feldolgozási koncepcióját — éppen nemzetközi vonatkozásai miatt — ezt „elkalandozásnak” minősítve Vikár Béla bírálta meg, és érdemei elismerése mellett marasztalta el A regös ének c. írásában 1906-foan a Magyar Nyelvőr XXXV. 101—107. lapjain. Lassacskán immár közel 100 év múlik el azóta, hogy a Magyar Néprajzi Társaság figyelmét — sok egyéb között — a regölő néphagyomány föltárására fordította, s ez a kezdeményezés Sebestyén Gy. gyűjtését és feldolgozását eredményezte, gyér adalékoktól eltekintve a re sülősről akkor kimunkált kép a mai napig alig változott, alig 767
