Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VITA - Géczi János: Kiegészítés az "Arctalanok" esszéhez

nyi anyagok ismeretében azonban bízvást mondható: már körvonalazódott az élcsapat, s szerencsiére néhány tagja mór kötethez jutott.) A részletek taglalása nélkül nézzük meg, milyen komolyabb, nehezen leküzdhető akadályok állják el szakmai (művészi), olvasói elfogadásukat és önmegvalósításukat a Z. T. által leírtakon túl.

A hatvanas évek „ízlés-vitája” több, számunkra is fontos kérdést vetett föl. A legátfogóbb és legmélyebb probléma: az egységes, kidolgozott kultúraelmélet hiánya, így a művészetf i.lozófia, az esztétika tudományának rendszere stb. a legszükségesebb (?) elvi útmutatásokon kívül a minimális gyakorlati segítséget sem tudja nyújtani a társadalom tagjainak, így a költőknek és olvasóknak sem. A kultúrán (és a lírán) belüli mozgásokra — bár rendszerint a társadalmi-poliitdkaiakna is! — egyes alkotások, egyes szerzők jelentősebb korszakai utalnak — amennyiben szélesebb körű publikálásukra, ismertetésükre idejében sor kerülhet. Természetesén az ilyen progresszív anyagok (dokumentumok) megjelenéséhez nyitott és mobdlis társadalmi-kulturális (irodalmi / folyóirat // struktúra szükséges,) és sajnos az a konzervativizmus felé mutató aranyfedezet-igény, amelyet az ún. „elismert név” jelent, sokszor a valós, a díszletek közül kibontott társadalmi szükségszerűség ellen hat.

A kultúrán belüli mozgásokra utalnak a különböző, tudományiban, művészetben, a különböző alkotók körül fel-felcsapó (indulatos) viták. Valamint a nyilvános bizonyításokra adott lehetőségek szakaszossága.

Azáltal, hogy a befogadók valóság-igénye nem nyer — az előző nemzedékeknél fokozottabban, pontosabban nyújtott — kielégítést az „Arctalanok” műveiben, s azzal, hogy az alkotótagjai nemhogy elvesztették, de meg sem kapták a megméretés lehetőségét, a valóság látszólag eltűnik, vagy méginkább (egymásra ráfektethető) rétegekre hasad, amelyék köziül mindenki a maga érdekednek megfelelően kiválaszthatja a szükségének (luxusának!) megfelelőt. A befogadóknak nem engedelmeskednek a szövegek, alkotóikat érthetetlenséggel, a valóság eltüntetésével vádolják. S az „Arctalanok” bármely tagjának, mivel nincs lehetősége önmozgásán kívül társadalmi- (reális) kölcsönhatásba lépnie, marad a fokozatos valóság-beszűkítés, és mér szubjektív okok miatt, a monomóniák kiélése, s a személyiségtorzulástól függően, vagy hajlandó látszatok nyilvános megoldásaira, otromba, de látványos bűvészmutatványokra, aktuál prob lémák ak tuálm egoldásqi ra, vagy pótcselekvésekben keresi a felmentést, mint minden alkotásra képes ember, ha önmegvalósítása előtt nemcsak a szükségszerűen meglévő akadályok torlódnak. De így is előbb-utóbb mindegyikük kizuhan az olvasói (vélt vagy valós) létből, míg teremtményei -.tükörképeik vagy a fehér fény színekre bomlásának megfelelően felbomlanak alkotóikra, divergensen haladva tovább, vagy mintegy a prizma másik oldalán konvergálva! és a társadalmi valóság által már létrehozott absztakciós szintekkel, eredményekkel manipulálva) egyszínűvé válva, maradnak egymástól — az eddig megszokott szemlélet számára — meg- k ti i önbözteíhetetlenek.

Hiszen a befogadók valóság-elvárása nem egyezik a nyújtott valósággal. Holott mind a kettő (sok) létezik.

A valóság eltűnésének, felhasadásának nemcsak esztétikai vonatkozíásai fontosak. A társadalmi valósággal való szembenézés igénye csökken/tűnik el. Mondhatni, a világkép egésze és a művészet közötti hasadástól kezdődően tart ez a folyamat. A tájékozódás biztonsága tűnt/itűndk el. Az esztétikai ítélőerő nem tal/ti be közvetítő szerepét a felhasadt részek között. Oka a köznapi világkép és a tudományos világkép viszonyának eltorzulása. A természettudomány némely eredményének rendkívül absztrakt matemaitdfcai formában való megjelenése lehetetlenné teszi a „józan ész”, a „józan szemlélet” alapján való megértést. Így a köznapi ember távolabb kerül a természettudomány bizonyos eredményeinak megértésétől, mint a történelemben valaha. A probléma feloldását ugyanúgy kell keresni társadalmi szinten (kultúrel- mélet), mint pl. a művészetben (költészet), annak ellenére, hogy egyrészt a mindennapi élet nem jelzi közvetlen igényét, másrészt az esztétika, „naprakészségének” hiánya miatt, önfejlődés! gondokkal küszködik.

Az érdekek mindenesetre ellentétesek. A helyzet jellegét tekintve — amit már sokszor kimondták, kimondanak, ki fognak mondani: mivel a művészi szöveg (vers)

763