Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VITA - Vaderna József: Az átélés tehetsége

jai, s a hieroglifák. Vagy úgy érjük el legnagyobb kiterjedésünket, mint a vízcsepp. Éljük át egy vízcsepp megnyúlásának lehetőségét.

6. Csak a föld és a szél diktatúrájának engedelmeskedve hajlítsuk meg a fejünket. Érvényét veszti minden hierarchia, csak a lét eleven létráját, a klonofil-lán- cot ismételje a vers.

7. A művészet kisiklik a térből, mert a valóság is megtagadta a teret. A biológiai létezés terét. Megtagadta a mondatot. Mégis: szavunk DNS-molekula. Spirál és tagadás, a megtagadott idő és tér igenlése.

8. Ne zsákmányoljuk ki a földet, a múlt és jövő múzeumát. A létezés és tudat vitrinét. Az ásványokat és vizeket. Asszociációinkat és a képeket. Ha a metafora meghal, szemétdombra kerül a beszéd, s a holnap közössége.

9. A mozdulatlanság egyenlő az új szeretettel, lassú beléhatolással, a férfi és nő új egységével. Átélve a füvek növekedését, az egységes munkát. Az önmegvalósítás zöld törvényét, a tavaszt.

10. A rügypattanás sebe, fájdalma és szenvedélye a létezés. Leejtett gyümölcsig tart a szándék, az érlelődés és tágulás jegyeivel. A gyümölcsben zamatosodik, hatalmas tömeggé válik a bűn, s fekete lyuk keletkezik a térben. Lehull az ősz, s Krisztus után kétezer év esik le az ágról.

11. Megvetünk minden erőszakot, gyújtogatást, háborút. A biztosabb halált Választjuk, magunkba gyűjtjük a kártevőiket, hogy élni tudjanak. A hosszú önrombolás a mozdulatlanság legbiztosabb jele.

12. Ha megszűnik a mozdulatlanság kényszere, lassan elindulunk a télből. Szánk, kezünk és fáradtságunk végelgyengüléssel szövi át a gyűlölködést. Ez l^het gyengeségünk utolsó esélye.

13. Tépjünk össze minden kiáltványt, az elkülönülés hülye fogalmazványait. Az egységes kultúra ellenségeit. Tépjük szét a kontinensek között a tengereket, az égtájakat, melyek megosztanak bennünket, mint a technika a civilizációt.

14. A mocsarak is a m.i barátaink. Legyünk szomorúak és poshadtak, míg mások nem lehetünk. Igyuk ki önmagunkat, az erjedést, a bódulatot, s érjen szesszé utunk a levegőben s gyümölcsben.

15. Nem kell fájdalomcsillapító ennek a világnak, mert nem érzi magát. Gyűjtsük össze egy pontban az összes fájdalmat, egyetlen emberi szentélyt, gyönyörű ka- tedrálist. Imádkozzunk érte, mintha nem tudnánk róla semmit. Konduljanak meg a harangok a sejtben', maradjon együtt a nő, a férfi, a gyerek. A triáda oltárképei.

16. Adassák meg a hit a változásban.

17. Hirdessük az arctalanság himnuszát, míg nem érdemel arcot a föld.

18. Ügy alkossuk meg arcunkat, hogy változzék meg a dráma és köd. Legyünk méreg és táplálék együtt az új termékenység kultuszában. Gyorsan ölő, vagy érlelő tekintet.

19. De ne úgy merevedjünk meg, mint a bogár a halálos veszélyben, halált mímelve. A sebességben magányosodumk el, sorstalanságunk didereg a politikában. Dögöljenek a négyütemű motorök, sebességváltónkkal évszakokba váltsunk, a természetbe, természetünkbe.

20. Kiteregetett idegrendszerünk maholnap futószalag. A rohanás bárgyúsága, a termelés növekedése, a neuronok elállatiasodása. összefüggések térstalan tere.

21. Mindig a halálos balesetek előtt. Lassítsuk le a filmfelvételekiet, világrekordokat, az őrület szívveréseit. A sebesség nem mítosz, de szétesés, fölékesített börtöncella. A társtalanság kompozíciója, ütközés a semmivel.

761