Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VITA - Vaderna József: Az átélés tehetsége

Részletesen szól Z. T. az irodalmi folyóiratokról. Pontos és igaz amit kifejt, a folyóiratok sem képesek megszervezni, maguk köré gyűjteni az „arctalan fiatalokat.” S ha végignézzük — egy-két lapszámtól eltekintve — olyan mindegy, hogy mi a címe ezeknek az irodalmi orgánumoknak, ugyanolyanok. Maguk váltak arctalanná, többnyire ugyanazokkal a szervezőkkel. S úgy tűnik, hogy ebből a körből a vidéki folyóiratok ki akarnak tömi, s ennek van is már eredménye.

Más fontos következményei is vannak a folyóiratok hiányosságainak. Alkotáslé- lektami gondok. Ha valaki megír egy valóban jó művet, nem tudja, hogy mikor fog megjelenni. Két hónap, vagy netán két év múlva. Vagy sohasem. Ez az egyéni lendületet is megtöri.

így akkor is sok vers marad az íróasztalfiókban, ha időnként közölnek is valamit. A következő írás már részben „öngerjesztés” is lesz. Ahhoz képest, ahogy és amilyen egyszerű volt a Nyugat szerkesztői gyakorlata, ma fantasztikus adminisztráció a versek küldözgetése.

Ugyanez jellemző a könyvkiadásra is. Három-négy éves átfutási idő alatt még egy kötetet meg lehet írni — ha az alkotónak szerencsés időszaka van — s mire megjelenik, addigra már egészen más foglalkoztatja a költőt. így aztán a kritika is elkésve reagál. A kötet utolsóként megint verséhez képest a kritikusnak öt éves késése van.

Erre csak legyintend lehet.

Sokkal dinamikusabb, gyorsabb közlési struktúrát kellene kialakítani. Vékony, kis átfutási idő alatt megjelenő kötetek bizonyára sokat segítenének. Nem kell a vászonkötés, a díszes kiadás. De az már sokkal inkább, hogy az a húsz vers jelenjen meg, ami kétségtelenül kiállja a próbát. S ne kelljen emellé néhány gyengébbet is hozzátenni, hogy legyen 1500—2000 sor, megtöltve egy ilyen egyenruhás kötetet, tét.

Végül is az utóbbi öt-tíz éviben szakadék keletkezett a most feltűnő és a régebbi nemzedékek között. Nincs szervezett jelentkezés — mert nem is lehet — a szociológiai, erkölcsi, esztétikai értelemben, változó körülmények között.

Ennek a nemzedéknek az összegzés is feladata. József Attila az Irodalom és szocializmus című tanulmányában olyan művészetbölcseleti alapelemeket közöl, amelyeket érdemes továbbgondolni. De így van ez Lukáccsal és Bartókkal is. Ha ezeket a szempontokat vesszük figyelembe, akikor sok tartalmi eltérés nem' lehet, nincs is az előző és a mostani nemzedék akarata között. De formai már annál inkább, s miivel a művészet „formai tartalom” és „tartalmas forrna” — nem választható szét — az eltérés minőségi különbségekhez is vezet.

A valóság művészi újratermeléséhez nem elegendő a naturalizmus és a realizmus önmagában. Az újat komoly felidéző erővel kell megjelenítenie, s ehhez hajlékony forma szükséges. Ha kell, akkor az avantgardizmus eredményeivel hozzájárulva teremtsen kompozíciót a művészet. Ügy, hogy a korvalóság lényegi összefüggéseit ábrázolja, a maguk (lényegi) totalitásában.

Záradék:

A MOZDULATLANSÁG TORNAGYAKORLATAI

1. Olvassunk ki tetőtől talpig egy virágot. Levelestől, tövestől. Lapozza a szél a szinmos bibliát, növényi szándékot, a helyben maradás mitológiáját. Kezünk, szánk elázott már a sebességben, keressük meg a föld pontját, s gyökerezzünk, lassan, megfontoltan. Gyűjitsünk egyetlen pillanatba, s kettőspontba minden elmozdulást, az elmozdulás lehetőségét.

2. Maradjunk terpeszállásbah, mint a következmények.

3. A meditáció megfordítható. Lombosodjunk befelé a földbe, s gyökerezzünk az égig.

4. Utáljuk a veszélyt, a vakmerőséget és a bátorságot. A kihívó mozdulatlanság, a csönd halálugrása, az álomból kikristályosodó képek a költészet alapeleméi.

5. Lassan forduljunk magunk felé a síkban, mint az egyiptomi domborművek alak-