Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 9. szám - VITA - Vaderna József: Az átélés tehetsége

ott, ahol a technika a cél, s az ember az eszköz. A jövőnek egész, s nem „szelet — emberekre” van szüksége.

Mi is lehet ennek a nemzedéknek a dolga? Elsősorban a tisztázás, miközben önmagát is kifejezi.

Sajnos az is régi tapasztalat, hogy amiről sokait beszélünk, az már nincs is. Vagy nagy bajok vannak vele. A,z,t szeretném, ha egy szó sem esne erről az ifjúságról, erről a nemzedékről. Ha nem kellene ifjúsági törvény. Ha természetes lenne, hogy igenis létezik nemzedéki ellentét, mert ilyen feszültségek nélkül nem létezik változás.

Ez a nemzedék csak kívülről „arctalan”. A közönyösség, az arctalanság álarca mögött számomra igen élesen rajzolódik ki a nemzedék area. Nemcsak a költőké. Ezért kissé tágalbb értelemben kell beszélnünk erről a nemzedékről, mert csak erről szólhat a költészet is. Nem egyedülálló dolog, amiről Z. T. ír, más művészeti ágakban, de az életben, a munkahelyeken, a hivatalokban is hasonló jelenségeket tapasztalhatunk.

Száímomra, igaiz hogy rejtőzve, de van nemzedékké szerveződés. Nem tud egyszerre fellépni1, s talán azért sémi, mert nincs olyan ideológiai ürügy, ami vízválasztó lenne. Vannak a nemzedéken belül is ellentétek: de ezek minőségi, értékbeli különbségeken alapulnak. Hozzájárul ehhez az erkölcsi alapállás is.

Ilyen szempontból külön válik a verselni tudó versíró, a középszer, s a valóban tehetséges réteg. Hiába nincs jó részüknek kötete, hiába jelennek meg kevészer az irodalmi lapokban, az a néhány megjelenés fontosabb, mint másoknál a folyamatos irodalmi jelenlét. így majdnem pontosan meg lehet mondani, hogy ki képvisel tartásában és esztétikai minőségben olyan értéket, s olyan lehetőséget, amelyhez tartozni, akivel együttgondolkodni érdemes. Nincs társadalmi megrendelés, megváltoztak a viszonyok, az a tartalom lett az egyedülálló és elsődleges, amelyik a sematizmussal szemben áll. Ezek ma már életművek, és lezárták — ahogy azt Z. T. is írja. Követhetetlenek. A népi kultúrát másképpen kell magába olvasztania ennek a nemzedéknek.

A lezárt életművek, s az azt követő derékhad művei — amelyek ugyan nem plágiumok, de lényegükben csak követők maradnák — a kultúrpolitika számára már problémamentesek. Többé-kevésbé megoldódott az a fáziskésés, ami a művészet és a politika között mindig is létezett és létezni fog. A művészet előbb érez rá a társadalmi ellentmondásokra, ez konfliktusokat jelent.

Ma a folyóiratok arctalansága és profiltalanséga ebből is fakad. Maguk a művek is ilyenek. Lezárt életművek folytatásai.

Az új „arctalan nemzedék” számára kevesebb tér jut. S az általa feszegetett problémáknak is. Az a gyanúim, hogy igazán szóhoz csak akkor juthat az „arctalanok” csoportja, ha ezen újaibb fáziskésés is megszűnik. Ha a most felvetett társadalmi ellentmondások többé-kevésbé megoldódnák.

így aztán a közlés is szaggatott vonalú, késésekkel tűzdelt. Űjab'b fáziskésés, míg a közösséghez eljut, s azt befolyásolja. A késleltetés fontos eszköze lett a művészetpolitikának.

S ha ma nincs is teljesen készen az ideológia, a minőségi érték mérésére alkalmas erköicsiség és eszmeiség, akkor ás ennek a nemzedéknek kell a régi helyébe lépni. Talán a keletkezett szakadék miatt — hiszen ezt a változást igazán senki sem készítette elő a magyar irodalomban — sokkal nehezebb dolga lesz, mint az előzőeknek. S ha nem tud úgy fellépni mint nemzedék — ettől még létezik —=■ há az írások egy része az íróasztal fiókokban maradt, akkor is.

Megnehezül a dolga, hiszen egységesen fellépni csak a pályájukat kezdő fiataloknak érdemes. Utána úgyis egyéniségekre esik szét minden csoportosulás. Ha ez a folyamat nem adatik meg ennek a nemzedéknek, akkor egy lépcsőfok kimarad: nem tud egységesen megjelenni a közvélemény előtt. De lesznék majd egyéniségei.

Mert kikerülhetetlen lesz majd a minőség szerinti megmérés is. Addig egyetlen lehetőség marad: az önszelekció. A folyóiratokban a kritikai rovatoknál a legnagyobb a hiány. így — természetesen nem belterjességgel — hanem a lehetséges objektivitással kell ennek a nemzedéknek magát megmérnie. Felhívni a figyelmet az értékekre, s az értéktelenre. Ezzel önmagát is segíti, de azt a folyamatot is gyorsíthatja, amiért ez a vita, vagy beszélgetés elindult.

759