Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - VITA - Vaderna József: Az átélés tehetsége
vita VADERNA JÓZSEF Az átélés tehetsége Sütő András egyik nyilatkozatásban azt mondja: nem azt kérdezném meg az írótól, hogy mit írt legutóbb, hanem azt, hogy mit élt át? Ez valóiban elevenbe vágó kérdés: az átélés tehetségének kérdése. Egyre több fanyalgó kritikában (egyébként is a fanyalgós, az elhidegülés lett a ,,divat”) hangzik el, hogy hiányzik az élmény. Ez azt is jelenti, hogy kevés dolgot tud a nemzedék átélni. űMűvélitsége nagyobb, mint az elementáris életerő. Van ebben igazság. De az is kérdés, hogy milyen ez a műveltség? Bizony sok üresjárattal terhes. Kiderült, igen sok gond van az oktatási rendszerrel. Ezen belül a tanterv és tantárgyelméletekkel. Ebből a diák, ez az „arctalan” diáknemzedék annyit érzékel, hogy sok mindent rosszul tud. S bizony segítség nélkül, önmagára utáltán, évek telnek el, mire kifúrja magát ebből a kásahegyiből, míg elolvassa a történelmi dokumentumokat, s újraértékeli — hacsak önmagának is — a történelmi korszakokat, magatartásokat, hősöket. Közben élményekhez jut, de többnyire másodlagosokhoz. Ahogy a televízió — a kimondottan televíziós műfajoktól eltekintve — másodlagos élményt nyújt. A tenger képe nem azonos a tengerrel, a színházi előadás filmje nem azonos a színházi légkörrel, de az ismeretterjesztő filmen megjelenő hód sem azonos semmilyen hóddal. Ilyen szempontból a televízió is platoni barlang, ahol csak a világ árnyéka jelenik meg. A másodlagos élmények szaporodnak. Ügy tűnik, ez a nemzedék nem ír majd életrajzi regényt. Hogyan írhatná meg? Kassák Lajos: Egy ember élete című műve tanúbizonyság arról, hogy Kassák egy világcsavargó éve alatt többet élt, mint én öt év alatt. írtam egy publicisztikát — amit később összetéptem — arról, hogy szappanbuborékban létezem. Ami csak időnként pattan szét. Egyelőre igazából azt élem át, hogy alig élek át valamit. Ezért az átélés tehetsége nem elegendő. Ez a nemzedék egyre kevésbé éli át azt is, hogy valamilyen munkáit befejezett. Ontológiai értelemben is fontosnak tartom a munka elemzését, de most csak any- nyit jegyeznék meg: a társadalmi munkamegosztásban az elkészült terméket vizs- gálgatva nem tudja, mit is csinált ő ebből. Sőt azt sem, hogy a részfunkciójú alkatrészt miért is csinálta. Így válik a munka is másodlagos élménnyé, ha nem is beszélhetünk marxi értelemben teljes elidegenedésről. Az ideológiától — inkább „szövegnek” nevezném, ahogy azt a hétköznapi nyelv is teszi —, amely a munkáról pátosszal és nem tárgyilagosan beszél, ez a nemzedék elidegenedett. Moholy-Nagy László a hivatást egyenesen hazugságnak nevezi 7Í>8
