Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Székely Ákos: Légvonalban, Hátrálva az utolsó mondatok sáncai közé (versek)
SZÉKELY ÁKOS Légvonalban Még egy emelkedettebb pillanatban is, éppen csak súrolva (minek is?) a felületét, ' amikor légvonalban érkezünk, és jelenlétünk (mondjük) véletlenszerű; ha így vagyunk ott, képtelenül (mert ez se egyenes) a fejek felett ha így mégis ottvagyunk — kényszerleszállás lesz (volt!) mondatunk. Hátrálva az utolsó mondatok sáncai mögé Aztán egy kegyteljes kézintéssel eleresztette az összes jelenlevőket. A nyelvekből üszők lett, s a sértegetéseikből füst és pára. S ő majd megtudja — nyomta homlokát egészen az övéhez —, megtudja, milyen. A hosszúkás szobában csend volt, Keléby szíve megállt, csak a tizennégy óra ketyegett tovább a falon meg az asztalon, más-más hangon, rendületlenül; így utaztak az időben, szobástól, utcástól, bolygóstul, így utaztak tovább. Ki tudja, merre indul, aki már nem jön vissza? Aztán néhány zongoraakkord. Érkezett július 1-én, írta a Füzetbe D’Oré, és kék-sárga szigetelőszalag-díszítések alá másolni kezdte a lap szövegét. 757
