Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 9. szám - Gyurkovics Tibor: Testvér (vers)
odafcinn van, reménytelenül, mert aki elvegyül az emberekkel, mindig embertelenebb lesz. A mi szerelmünk szerelem-magány, se férfi, se leány, kigyakorolt ember-szeretkezés, föloldódás se, se emberrélevés. A mi szerelmünk elveszett göröngy, legördülő könnycsepp a fűre, jajongó mozdulatok, tarkó-tapogatás, a mi szerelmünk az emberek bűne. A teljesség nem kinn van, kifelé, autóban, brancsban, ételekben, határtalan emlékezetben, a teljesség nem kinn van, kifelé. Húslila érzékcsülkök, torma, elájult szeretkezéseink, bőrszájak, kengyelölelések, levetkezett testeink, fokozhatatlan tőrmagány, tőrtest maga is tőrbe csalva, egymás elejtett állata, elevenen fuldokló vadja. Elveszett verejtékeken veszett szeretkezéseink, agyonszeretett lábkezek, elveszített testvéreink! Nem lehet közelről szeretni, közelről nincsen arc, csak elmosódott állatértelem, kitágult pupila-harc, elnyögött halálfélelem szeretkezésbe zárva, zuhanó hát, körömkapaszkodás, — boldog, aki árva. Közelről nincsen arc, csak tigrislehelet, forró emlékezet, melyben magad maradsz, az összekapcsolódó tagokba zárva,
