Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)

TÖVISES MARIA A SZÁMÁRON

nehéz munkásélet következik. 1945-ig mint vasesztergályos keresi kenyerét, de közben már minden lehető módon azon van, hogy művésszé formálódjon. A háború utáni első szobrai az autodidakta kemény önneveléséről tanúskodnak. Tömbszerű, masszív emberalakjai ekkor még a földből nőnek ki, s ezek az erőteljes szoborkoncepciók egy emocionális valóságébrázolás jegyében foganták. Spontán művészi megszólalása tehát az az expresszív realista törekvés, amellyel a kor tehetséges fiataljai az édeskés romantikus sablonszobrászatra, a római iskola kiürült neoklasszicizmusára és posztimp- resszioniszti'kus festői tendenciákra reagálnak. A hamisan értelmezett görög ember- eszmény testi és lelki anatómiáját persze már régen szétfeszítették, megsemmisítették az új mondanivalók. Itt egy valódibb humánum hitelesisége szabja meg az új kifejező kánon formáit.

Mindenekelőtt a testnék kell újjászületnie, vissza kell kapnia eredeti test-mivol- tát, hogy azután abból tektonikus szimbólummá tisztulhasson. Jákovits hamarosan saját hangjára talál, a realisztikus ábrázolásokat követő első torzók már jelzik a felismert utat: a végtagok leszakadnak a törzsről* vagy inkább beleolvadnak a test tömbjébe, s ezzel a szobor átlép a halkabb, sűrűbb, de annál feszültebb és mélyebb rugójú történések birodalmába. Már nem ábrázolnia* hanem példáznia kell a valóság dolgait. E jelképek tektonikája az emberi alak megszokott ábrázolása helyett egy másféle humánum mondanivalóit tükrözi. Az emberi figura is alkalom csupán, hogy új asszociációk révén új összefüggésekre bukkanjon.

Jákovits szobrai nem múzeumi tárgyak és nem szolgálják az öntörvényű individuum portréigényeit. A tömbbé egyszerűsödött emberalak lassanként absztraktabb, geometrikusabb formákká tisztul, majd a szervetlen sziklák és szerves kristályok formációin át visszatalál a kő és kristály törvényeit magába olvasztó, idollá nemesedett

694