Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)

emberképhez, s onnan az ember sokrétű energiavilágának lazább és komplexebb szür- realisztikus rendszerbe szövődő megjelenítéséhez. Ezek a szobrok — akárcsak a modern plasztika legtöbb alkotása — egyetlen aspektusból aligha árulnák el mindent önmagukról. így három dimenziós alapformájuk már eleve számol a negyedik dimenzióval, vagyis azzal a folyamatos mozgással, amely már az időt antiedpólja.

Forgathatóságuk, illetve körüljárhatóságuk olyan elemi tulajdonságok, mint az élő emberi arc mimikája. S noha műfajilag a tiszta szobrászat példái Jakovits reliefjei is, a fény és árnyék nem festőd, de szimbolikus játékát sokszor nem pélkülözbe- tik. Ez adja ennek a szoborvilágnak eleven dinamikáját és sugárzását.

E zárt, szigorú plasztika ugyanis tartalmi és formai polaritások feszültségéből született. Jakovilts olyan karban akarja kibontani egy új művészet szimbólumrendszerét, amely már réges-régem elvesztette az alaptörvényszerűségek ösztönös ismeretét, a közös nyelv spontán egységét, a nagy kultúrákat létrehozó összefüggéseket. A mai tudomány és a modern művészet monumentális Bábelében azok közé tartozik, akik felismerték gondolkodás és művészet egységét és művészeti forradalmukat a legtisztább tradíciók alapjaiból tudták kibontani. Jákovits maga így sommázza szobrászati útját és művészetének célkitűzéseit:

„Művészi fejlődésem során az expresszív realizmusból kiindulva, természetes átmenetekkel jutottam el a nagy primitív kultúrákat tápláló szellemi energiák megismeréséig — és itt bukkantam mondanivalóim legsajátabb forrásaira. A barlangművészet, a primitív népek törzsi művészete, a nagy religiózus kultúrák archaikus korszakai azok, amelyekből erőt és stílusalkotó inspirációt meríteni tudok és akarok. Másik forrásom az élő jelen, a kor problémáinak indító ereje. Mindebből magától értetődően következik, hogy műveimmel nem az artisztikus absztrakciók egyedi útját

695

ZÖLD KOPJAFA

ANGYAL