Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)
lelő is szenved, de a mai költő szemében az új létrejöttéhez erősebben társul a kegyetlenség. A fájdalom közös, de hiányzik a létrejövő fölötti ujjongás, a régi eltaposása fölötti bánat, fájdalom kerül előtérbe. A vers címe a néphagyományihoz való visszatérés tudatos vállalása, ezzel s az alcímmel kapcsolódásét fejezi ki Bartók Bélához. A zeneszerző a Cantata profana szövegében ragaszkodott a kilenc, szarvassá változott fiú történetéhez, akik elhagyják a szülői házat, mert nem nevelték őket semmi mesterségre, s a visszahívó szóra — fenyegető elutasítással válaszolnak —, az ember helyett az ősi, tiszta természetet választják. Ez a bartóki művészet ars poeticája is, visszatérni a tisztán népi., ősi dallamokhoz, zenei hangzatokhoz, hogy ezek alapot adjanak egy újfajta, más hangzatokra épülő, a kort ellentmondásaiban kifejező zene megteremtéséhez. Mai költészetünkben Juhász Ferenc az, aki felidézte a Cantata profana témát A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából című versében. A két vers ösz- szehasonlítása két költőegyéniség szemléletmódjára, és a mai magyar költészet nép- költészet által történő megújításának eltérő jellegére vet fényt. Juhász verse 1958 és 65 között, pályájának csúcsán született, Csoórié az 1970-es években. A Juhász-vers témájában jobban követi a gyűjtött Cantata történetét, szereplői: az anya és a szarvassá vált fiú. Azzal, hogy Juhásznál a kilenc szarvasból csak egy maradt, már a műköltő változtatása, s általa vállalja, az egyén érzései kerülnek előtérbe. Az egyénivé „szűkített” érzelemhullámzás éppen személyes mélységénél fogva válik általános emberi problémák hordozójává. A költő képeiben, párbeszédeiben felhasználja a ballada elemeit. Juhász a költészetével egy szuverén költői világot teremtett, de e költészet újszerűsége, modernsége a népi hatásokban gyökerezik. Juhász nem úgy fordult a népköltészethez, mint Simon vagy Váci, akik népköltészeti egyszerűséggel fogalmazzák meg a ma kérdéseit, hanem az ősi hangján szól s új kombinációkat teremt. Simon és Váci „mégis” versei külsőleg hasonlítanak a népköltészethez, Juhász a kialakuló művészetek ősforrásához tért vissza, ismétléseivel a siratok, ráolvasök módszerét követi, de nem hasonlít rájuk, hanem azok nyelvén beszél. Az ismétlések, az ismétlésekkel kapcsolt szófűzések az érzelmek és indulatok hordozói. A szarvassá változott fiú... témájában és stílusának alapjában egyaránt hordozza a népi elemeket. Juhász költészetének jellegzetessége a burjánzó képiség. Egyes képek részletei szerepelhetnének népdalokban is, de ezek a részek képrendszerbe ágyazottak, melyek hol felsorolásszerűen, hol láncszerűen fűződnek egybe. A képek gyakran a biológia, kőzettan és egyéb tudományok szakszavaival kapcsolódnak. A természettudományos szavak halmozása a XX. század világképének kitágulását, ugyanakkor az elidegenedést jelzi. Ez az egyik lehetősége annak, hogyan lehetséges a költészet megújítása a nép- költészet által. Szemben vele Csoóri úgy teremt ugyancsak új stílust, hogy sem formájában, sem témájában nem közvetlenül utal a népi modellre. A Cantata profanában is csak a cím idézi fel a mondát, a szarvassá válás kimarad, de gondolatilag ugyanakkor megőrzi az alaphelyzetet, a sizülő és gyermek ellentétét. Elég a cím, az utalás és az eredeti Cantata gondolata, hangulata felidéződik tudatunkban; a vers a továbbiakban ezt erősíti, bővíti, a hetvenes évek alapkérdéseit fejezi ki általa. Ugyanez az áttételesség figyelhető meg Csoóri költészetének formavilágában, a modem és a népi kapcsolódásában. A néphagyomány nála sem a magyar népdal, vallja, minden ősi művészet elődje a mainak, nem kitörölhető a tudatunkból, sőt ha elfeledtük, újra fel kell fedeznünk. Verseiben megtaláljuk az ősire történő utalásokat: ennek a versnek egyik fő gondolata épp ez, de a művészi forma megújítására is a réginek a felhasználásával törekszik. A szaggatott formával, a töredezettséggel egy mai, sajátos költői nyelvet teremt. De a szaggatottság logikája az összetett, látomásos kép tiszta felépítése idézi a nép szemléletmódját, asszociációs készségét, s képeinek egyes elemei utalnak a népdalok képiségére. A Juhász és Csoóri által eltérően felhasznált, újraélt népiesség a képek esetében hasonlóságokat mutat, hiszen a hasonló helyzetek hasonló életformában jelennek meg, 6119
