Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Tóth Emőke: Csoóri Sándor: Cantata profana (műelemzés)
s így hasonló képekkel ábrázolhatok. (Juhásznál: „ujjaiddal ne dúld föl a ludak mellét”; Csoórinál: „hiába jajdult föl a lúd”). Csoóri Cantata profana versének egyik gondolata az élet megújulási módja, lehetősége. A vers arról vallott, hogy a régi paraszti világot meg kell tagadná, de ez a tagadás fáj. S a megújuláshoz egyre több érzelem, gondolat, kétség kapcsolódik, s ennek hatására a vers egyre bonyolultabbá válik. De ez az összetettség követhetően tiszta és logikus. A vers kezdetén, amíg a tagadás uralkodik^ a képek is egyszerűek, egyértelműek. A kamaszok idéződnek föl tudatunkban, akikre a szembenállás jellemző, a nem kimondása anélkül, hogy ellenkezésük tartalmát vizsgálnák. Ezt a lázadást hétköznapi, élőbeszédszerű mondatok fejezik ki. De nemcsak a nyelv egyszerű, a képek is reálisak itt. A magyarázat felé azonban a mondatok hasszabbodnak, a képek is bonyolultabbakká válnak. A kés elsikálása még reális kép, az árvíz elsodorta kéz már áttételesebb, a fehér fal lidérce, a világvégi cigarettafüst gondolati tartalmak képbeli kifejezője, míg az utolsó versszak szürrealista képek gomolygó összessége, mely minden bonyolultsága ellenére tisztán áll ősze egy képpé. A mondatok és képek nem azért válnak egyre összetettebbekké, hogy a világ bonyolultságát kifejezzék. Éppen ellenkezőleg: a tudatos, a helyzeteket gondolatokat végiggondoló elme törekedett tiszta, egyértelmű kifejezésre, de maga a fölvetett helyzet olyan sokágú, érzelmileg és gondolatilag olyan bonyolult, hogy ebben az önellentmondó látomásban fejezhető csak ki. Csoóri eszményképe az összetett helyzetek, érzelmek, gondolatok megjelenítésére József Attila, Mert ami értelemmel meg nem fogalmazható, ott jön a vers, a kép. A vers összegező, minden gondolatot magáiba foglaló képe az utolsó hat sor. Itt nem két dolog összekapcsolása idéz fel érzelméket, gondolatokat, hiszen a XX. század költői éppen arra törekedtek, hogy minél távolabbi dolgok újszerű összekapcsolásával teremtsenek asszociációkat. E vers utolsó hat sora egy-egy önálló képet rejt, de ezek a képek egymásba kapcsolódva látomássá válnak. A képek összetűzését úgy éri el, hogy az általa megidézett látványt egyszerre csak más dimenzióból pillantja meg, s ez az új látvány új képet szül. A vállig nőtt haj, mely a mai fiatalság szimbóluma:, a gyökér képzetét idézi, s ehhez társul a költőnek az a meggyőződése, hogy a mai fiatalok tágabb szemléletűek, érzékelik a világ egységét — s a látvány és tudat összekapcsolásából születik a „vállig nőtt hajunk: földrészek gyökérzete”. A földet behálózó haj nemcsak a mindenhová eljutást, de a mindent átölelést, ösz- szetartozást is jelenti. Ezek a fiatalok az öregek rövidlátó, saját utcáig tekintő életével szemben átlátják, átfogják az egész világot. Az öregember magányával szemben a vers a mi-ről beszél, végig többes szám első személyt használ — a világegység gondolata fogalmazódik meg általa. A látomásos kép az apa-fiú kapcsolat továbbgondolásával történik — a gyökér átszövi az apa gyomrát — s a látvány ismét új képet ébreszt, a fészekét. Érdemes megfigyelni a kép nagyságrendi változásait: a fej—Föld, haj—gyökér párosításban az ember Föld méretűvé növekszik, s az apa még tovább nő, hiszen gyomra a gyökerekkel átszőtt Föld. A kozmikus Föld a következőkben kosárrá zsugorodik, majd a fészek képzetét kelti. A fészek melegsége a hazát asszociálja — tehát nagyságrendileg a kép újra kitágul, hogy az utolsó sor egyszerre tárgyilagos és féltő „föipörzsölhető ha,lott”-ja ismét emberszabású legyen. Ez a szabályos növekedés-zsugorodás az egyedi és általános, az ember és világ ellentéteit fogja egybe. A látomásos kép hangulata nem ünneplő, az összefogó világ győzelmének hite nem oszlat el minden kétséget. Sőt, a világrészek összefonódása az összefogó gyökérzet által még jobbanaiáihúzza azt a féltést, ami az utolsó két sorból hangzik. A haza, mint fészek, az odatartozáson kívül még biztonságot is jelenít. Ha azt halljuk, haza, mindenki a saját szülőföldjére, felnevelő otthonára gondol. Csoóri most ezt az érzés- komplexumot, amit az a szó mindnyájunknak jelent, a Föld minden lakójának hazájára kiterjeszti, s érmék a jelzője most a gyúlékony. így lesz a saját haza féltésével egyenrangú a Föld egészének féltése. Az egyedi ember s a nemzedékek önállóságának kivívása, a világ összekapcsoló690
