Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - TANULMÁNY - Nyilasy Balázs: Eszmény, valóság esztétikum

él.” A verset Petri minden iróniája ellenére is komolyan veszi, a nagyot akarás, az átfogó igény legtöbb munkájában ott feszül. (E szempontból is jellemző, hogy a fantasztikummal, a groteszkkel, a játékosság különböző vállfajaival — ötletszerűség, halandzsa technika — nem, vagy csak korlátozott mértékben él.)

Korszakunk alighanem eddigi legeredményesebb szintéziskísérlete az övé. Költészete nyíltan a hetvenes évek hazai társadalmának kérdéseire felel, mégha válasza többnyire elutasító is. Az időszak legjellemzőbb problémái mind ott vannak lírája fókuszában, a racionalitás, a filozófiai gondolkodás analizáló módszere éppúgy jellemzőek rá, mint az erős, megélt érzelmek, a merész képfantázda. Az urbánus élettér mögött-mellett újszerű természeti képék is meghúzódnak, az analizáló hajlamot az érzóki-tvegetatív jelenségekhez való vonzódás egészítik ki nála. Ő is a Sumonyi-íéle összetett poétika kimunkálására ad példát, de társánál nagyobb formátumban, szenvedélyesebb érzéstartománnyal, még erőteljesebb lírai tehetséggel.

Kiss Anna nem az iróniával, hanem a fantasztikus groteszkkel kísérletezik. Az elmagányosodással, a felbomló közösségekkel szemben egy zárt közösséget, stilizált, meséi falut, kisvárost teremt. Leggyakoribb résztvevői ennek a közösségnek a házias faliszentek, jókedvű boszorkányok, rokonszenves ördögöcskék. A sajátos atmoszféra megteremtéséhez erősen hozzájárul a nyelv: a kalendáriumi ó-ízű, játékos, latinos, zsidós hangzású nevek (Tódos Szedum Maximum, Bonifác Stipa Joannisz, Éliás, Jeromos), az önmagukban is mulattató, komikus hangzású szavak (fimájszolva, furton fúrt, fellengéres). És főként a konvenciókat felrúgó, groteszk képzeteit mindig egymástól idegen szférákból összevonó fantázia (a Teremtő náthásán kamillázik a trónusán, a körtébeföttihöz való kénért pokolra jár az egész falu.) A költőnő, boldog önfeledt jókedvvel mártózik a személyiségét védő, kiteljesítő világban. „Költészetében létrejön valami, amit régóta hiányolhatunk a magyar lírából, a tiszta humor. Nem nevet- gélés és nem önvigasztaló röbej, nem is irónia.” (Radnóti)

A Kiss Anna-i világ külső valósághoz való viszonya azonban több szintű; verses, párbeszédes szövegei az értékskála igen különböző fokait képviselik; a groteszk teljes skáláján végighalad a szerző, mire a Nyírfaseprűhöz elér. Néhány darabja csupán groteszk 'helyzetek, ötletek próbálgatására szolgál (Kásáevök, Disputa, Cicerbita- Nyrrifa), más szövegei szellemes, lírai nonszenszeknek mondhatóak (Az arzén, Varázs- vessző, a Tükörből cikus nagy része). Isnopt másutt — a deheroizálás, demitizálás részeként — egy általános illúzióvesztés, megcsalatottság, elbizonytalanodás dereng fel a háttérben (Teremtés}. Később megjelennék az apró epizódokból álló, kihagyásos, mulattató, pikareszk történetek (Nepomuk, Hazúg lúd, Tragapagon), a mélyebb, bonyolultabb tartalmakat a groteszken keresztülszivárogtató Kiss Ann a-versek előzményei. Az utóbbiakból a szerző köteteiben alig néhány van, de ezek a komikus groteszk, a játékosság, a kihagyásos, elhallgatásos cselekményvezetés közegén keresztül a közösségvágy, a társadalmi igazságtétel vágyát tudják újraérvényesíteni. Modern pikareszk hőse, Bori boszorka a gazdagokkal, fukarokkal szembeszállva visszafordítja^ kéményfüstjüket, lepisálja kedvenc eledelüket, nyírfaseprűjén száguldozva menti a repülőgépcsata pilóta-embereit, a szivárványról lábát 1 ógázva zóldhéjü almákat dobál az aratóknak.

Az életbizalom utáni sóvárgás, az erőteljes közösségi tartalmak, az elhallgatás-kimondás mesteri aránya, a szuverén fantázia teszik Kiss Anna e darabjait a hazai groteszk líra legjelentősebb, leginkább nagykorú alkotásaivá.

Második költői csoportunk értékelése alighanem túlzottan méltatóra sikerült. Hogyne, hiszen csak a vonulat legerősebb tehetségeiről beszéltem, azokról, akik az alkotásmód második, már összerakó fázisában tartanak. Az első fázisban azonban még eszmény, közösségi mondandó és irónia, groteszk egyensúlya nem alakulhatott ki, az újfajta poétika kerekei akadoznak, csikorognak. Aczél Géza átfogó igényű társadalmi szatíráiban, Szilágyi játékos groteszkjében, Behkő finom erezetű verskámeáiban a szemléleti, formai elemekkel szemben részben háttérbe szorulnak a gondolati-érzelmi mozzanatok, az alantas esztétikai minőségeket, az éles cinizmust csak ritkán tudja verssé szervezni Spiró stb. És kifejezetten kétarcú a kép, ha a demitizáló-deheroizáló alkotásmódnak a hazai, átlagos verskultúrára tett hatását-befolyását nézzük. Túlnyomó

681