Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - VITA - Varga Csaba: A konszolidáció nemzedéke

politikailag rendesen fölkészült szerkesztők gondos, bátor és elfogulatlan bábáskodásával belátható időn belül, később esetleg rendszeresen megjelentetni.

2. Mivel a nemzedéken belül a hasonló gondolkodású-fölfogású alkotók csoportokba tömörülése igenis (épp ezt éljük) megkezdődött, e csoportoknak lehessen megnyilvánulniuk az általuk megtermtett értékekkel-minőségekkel adekvátan (antológia, folyóirat-publikáció sitto.).

3. Mivel a folyóiratok (vagy csak bizonyos folyóiratok) bojkottja semmiféle lényegi megoldást nem eredményezhet, megfelelő helyen (pl. FIJAiK), a felelős szerkesztők (de mindenki!!) bevonásával, megfelelő időben (minél előbb!) kezdődjön alkotó vita folyóirat-struktúránk problémáiról és azok orvoslásáról, különös tekintettel a fiatal nemzedékre.

4. A legkényesebb. A fiatal művészek szervezetei rendelkezzenek azzal a hatalommal, tehát jogokkal, amelyek a nemzedék eddigi teljesítménye alapján biztosíthatók, a reá váró feladatok sikeres, művészileg értékes megoldásához elengedhetetlenül szükségesek.

5. A Fiatal Írók József Attila Köre tevékenységének értékelése; ha a tagság ezt szükségesnek érzi (vita., szavazás), megreformálása (akár az alapszabályzat módosításával is).

Végezetül szeretnék magyarázatot adni, miért kérdőjeleztem meg így: nemzedéki?) — a nemzedékemet. (?). Mert: „Egy korban élő és kb. azonos korú emberek összessége.” (Magyar értelmező kéziszótár) — ez így föltétlenül igaz, de valljuk be őszintén, mindnyájan többet értünk-érzünk ennél az általános megközelítésnél. Ez az „összesség” nem egységes; ne is legyen az. Arca nem is lehet, csak arcai! De ehhez oda keil engedni a kis fehér csataterekre.

VARGA CSABA

A konszolidáció nemzedéke 1 2

1. Arctalam-e az új költőnemzedék? A sok hasonló arc is lehet egyfajta arctalanság. Elfogadta (eddig) az arctalanságot? Valószínűleg; a kínált szerep mindenesetre — lényegét tekintve — arctalan volt.

2. Ez a nemzedék a konszolidáció terméke? Az, ha tetszik, ha nem. Az új társaság csöndben van? Eddig nem ds nagyon alkart más lenni, nem is látszott sokkal »többre képesnek, bár csöndben guibbasztása korántsem tudatosan vállalt szerep, hanem lassan felismert — noha tiltakozással kísért — észrevétlen alkalmazkodás. Kényszerpá 1 ya. Kerüli a látványosságokat? Muszájból — nem tud(hat)ott új, érvényes gesztusokat, magatartásformákat kitalálni. Se a művekben, se azon túl, illetve: se azelőtt. Demonstrálni önmagát csak versekben hajlandó? Nem a hajlandóságon múlott, ez már utólagos »magyarázat, szerepfelszentelés. Arra volt csak lehetősége, hogy művekben — és ilyen versekben — demonstrálja önmagát, de ezéfcben sem sikerült igazán. »Nem is lehetett másképpen. Holott a nemzedék igénye-esziménye: az egyéni autonómia, az abszolút tisztaság, erkölcsösség. De ez sem véletlen: a 'konszolidációs szereptelenség »(vagy kevés szerepűség) szülte — »tartok »tőle: jobb híján — a megva»lósíthatatlan», -éppen ezért felfokozott egyéni autonómia-mítoszt. Az egyéni autonómia követelése jogos, csakhogy konkrét esélyeit elvesztheti, ha eltávolít-elszakít alttól a kortól, ahol megvalósítható lenne, akár .töredékesen is. Az eszmény — így eleve kudarc? A totális kudarcra pedig értelmetlen felkészülni. (Ez lenne a saját kardjába dőlő nemzedék? — amelynek paradox módon Madárúton címmel jelent meg összefoglaló antológiája.)

671