Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - VITA - Csajka Gábor Cyprian: (H)arctalan nemzedék
csak az antológiák (központi- és helyi-) szerkesztésénél érvényesül a politikai problémamentességre törekvés, pontosabban: a politikai dilettantizmus, óvatosság vagy konzervativizmus. A szerkesztőségekbe igyekvő — főleg, ha fiatal — költőt is fenyegeti. A jó, politikailag is tartalmas, csak szokatlanabb módon politizáló verset ma már nem szokás — mert egyre nevetségesebb — esztétikailag-formailag megkérdőjelezni; nyíltan fcimondódik: túl kemény. No igen, de az ifjú titán ugyanezért más helyen dicséret és hátbaverés boldog részese. Ebből azt a merész következtetést vonja le: itt az ő helye. De meglepetésére legközelebb pontosan fordítva sül el a dolog; így az eltes- pedés mumusa még a balhit periszkópjával sem látható a horizont mögött — ingázhat még egy kicsit. 4. A pucér angyal itt-ott tényleg meglehetősen fekete: az arctalanok között vannak fekete angyalok, valamikori,, most-még-úlruhás ördögök is. A nagy elődök üstökös-uszályában röpdöső-lavírozó epigonok, közlési görcsbe rándult grafomá- nlások mérhetetlenül lerontják a nemzedéki?) összteljesítményét. A mostani viszonyok között valóban maximálisan jó esélyük van a fönnmaradásra, ha a megmaradásra nem is. Ám azt is látni kell, hogy többségüknél nem beszélhetünk tudatos karrierizmusról, hanem csak kinőhető gyermekbetegségről. Én a mi időinkben pontosan azt 'tartom fantasztikusnak, hogy mindenre ad példát. Lehetnek (vannak is) váratlan fölívelések-ki - tisztulások, de vannak nagy teljesítmények utáni csöndes vagy nem csöndes, föltartóztathatatlan bukások is. Ne ítéljünk örökös dilettantizmusra senkit, különösen aiddig ne, amíg e dilettantizmust és sok mást eltűrő helyzeten radikálisan vagy hosszú, szorgos munkával nem változtattunk! És ezzel a lényeghez értünk. 11. Amiről másként... Zalán szerintem vitatható konklúzióit egyetlen alapállításának bírálatában próbálom meg az alábbiakban összegyűjteni. íme a tézis: „Ez az új társaság csöndben van. Kerüli a látványoságökat, demonstrálni önmagát csak munkái,ban hajlandó. (...) A politikát legritkábban keveri bele a költészetbe, avagy: 'költészetét nem akarja a politikáiba keverni.” Ellen-tételem (ugyancsak deduktive, axiómaként): igenis akarja! Talán itt kellene abbahagynom, egy hónapig csak jegyzetelnem, gyűjtögetnem a versellenérveket, eseményellenérveket, elvetélt kezdeményezések dokumentumait, de türelmetlenségem és meggyőződésem derűs áldozataként inkább most, inkább fejből. Biztos, hogy az „arctalanok” múzsája nem az Esti Hírlap és nem a TV-h íradó. Biztos, hogy napjaink ideológiai-politikai viszonyainak bonyolultsága már-már meghaladja a versbe emelhetőség szintjét. (Következmény: egyesek a líra halálát jósolgatják, mások antilírát csinálnak, megint mások hátukra kapják a szárnyas lovat és meg se állnak a szépprózáig. Mégis, vannak akik a konszolidáció „legmélyebb bugyraiból” hallatva hangjukat, írják nagyszerű, dokumentum-erejű verseiket. Mert a konszolidáció is viszonylagos. Az országot nem fenyegeti polgárháború, nincs forradalmi vagy ellenforradalmi hangulat — tehát a konszolidáció nem belső okoktól viszonylagos; világpolitikai ösz- szefüggései teszik azzá. Rakéták árnyékában, az Erőegyensúly égisze alatt élünk, világrendszerekben, egymás elpusztíthatóságának érzékeny garanciája, az épp-ezórt- nem-lesz-háború neuralgikus fedezete alapozza optimizmusunkat vagy szkepszisünket, kihat gazdasági életünkre; végső soron 'tudatunkra és annak produktumaira is. Az érem másik oldala még agyonbeszéltebb: a társadalmi fejlődés, a szocialista építés specifikumai stb. Láthatjuk, nem kell attól tartanunk, hogy a nemzedéki?) csak pózolva válhat politikussá (műveiben). A képzőművészeti és irodalmi avantgarde pangása épp azt bizonyítja, hogy az egyre direktebb politizálást egyre kevesebben tudják vagy akarják elkerülni. A tízegynéhány, a nemzedéki?) szempontjából meghatározó, fiatal költő nevét — a játékszabályok szerint — inkább borítékolom, a további bizonyítást pedig az alábbi javaslatokba ojtom. 1. Mivel az „arctalanok” nemzedékei?) igenis föl tud mutatni politikus alkotókat és politikus igényű műveket, ezeket is lehessen minőségi antológiákban összegyűjtve,
