Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"

mint az, ki néha más segedelmére kénszerül, többet tudhat, mert élelmére nincs any- nyi gond, több ideje marad öntapasztalására, gyermekeit jobban nevelheti s a t. S ha lépve megyünk előre, úgy látszik, hogy a mező virágzása, kereskedés sikere s lakosok fényes bőre a szabadsággal mindég karöltve jár; a szegénységből ellenben elaljaso- dás, abbul pedig végre szolgaság leend, vagy pásztori s rablói életmód, melly farkashoz illő inkább mint emberhez, ki szebb s hatalmiasb lelkek rokona.”

Majd ezután rakja le az első fejezet záróköveit: „Az elmének főtehetségi — praktikái tekintetben véve — a képzelet, emlékezet s ítélet.” Igen, de ki rendetlenül tanul, az tudásával több kárt okoz, mint hasznot. Ezért kell mindig kontrollálni tudásunkat, gyakorlatban ellenőrizni a helyességét, sőt folyton új ismereteket kell szereznünk, mert „Senki se higyje, míg él, hogy tanulásit már elvégezte”. Aki leáll, az összezavarja dolgait, s nem találja meg a kiutat a zsákutcából. Mert hogy mi gyenge helyzetben vagyunk, annak a fentiek mellett még egyéb okai is vannak:

— Nem látjuk tisztán, mi a vagyonunk.

— Nincs elképzelésünk a gazdálkodás javítására.

— Vagy éppen: folytonosan újítunk, s ezért kerülünk pénzzavarba.

— Nem ismerjük a módokat, miknek segítségével más országokban kis lehetőségek alapján is előhaladnak.

„S ha meggondoljuk, hogy mostani állapotunkban semmi egyéb nem tart, mint azoknak okoskodása, kik a dolgot éppen nem értik, vagy azok, küknek a mostani zavar és setétség eszközléseik rútsága miatt kívánatos, — valóban azt mondhatni rólunk: szárnyaink magasb repülésre nem igen valók!” — Ezzel zárja az első fejezetet, a másodikban pedig éppen megfordítja az induktív gondolatépítkezés irányát:

„A MAGYAR NEM BÍRJA MAGÁT ONLY JÖL, MINT KÖRÜLMÉNYI ENGEDNÉK”. Az első fejezetben az anyagi létet taglalva jutott el erkölcsi megfontolásokhoz. Most a morális problémákat tárgyalva közelíti a lét anyagi meghatározottságát. indító--tétel l a lehető legnagyobb szerencsét „sem a magátul mindent megtagadó, sem az örömekben undorodásig úszó nem találja fel”, hanem aki józan megfontolással és önértékléssel leli meg a szükségességek és lehetőségek közötti ösvényt. ITT CSAK KÖZÉPÚT VAN! — Am akinek kenyere, ruhája, jó Iákása és a töíbbije van, az még nem okvetlen emher a szó igazi értelmében. Szellemi szüksógleteinlk is vannak. Csak a „Léleknek a testtel szoros egyibehangzása tökéletes élet s megelégedés; azok teljes elválása halál”. Az előbbrejutáshöz azonban a sajátságokat is figyelembe kell venni. „Az Angol nem bírhatja magát jól éppen azon módon mint a Muszlka, Magyar nem ally módon, mint az ölasz, a China! nem azon, mint a Török”; de „Szinte mindenki jobban bírhatja magát szorgalma által, akárhol jött a világra” — más szóval: „nem negativa, hanem positiva szerencsiére van alkotva az ember...” Ezt kellene megértenünk, mert a saját körülményeket és lehetőségeket figyelembe vevő önálló törekvés vezetne el bennünket a lelki függetlenséghez. Magyar s magyar között most az vonja a szakadékot, hogy egyik csak a hatalomhoz, másik csak a hazájához véli lehetőnek a loya- litást. Ezen acsarkodunk, s közben ethianyagoilódnák dolgaink, elsikkadnak lehetőségeink, és így szegények, tehetetlenek maradunk.

Pedig „Mi nem állhatna fel polgári erény és egyesületek által hazánk díszére s Urunk dicsőségére anyaföddünfcün”! — Mi azonban egyelőre messze vagyunk ettől. Hiszen modem hitelélet és korszerű gazdálkodás híján sOkan még a kölcsönvett pénz kamatait sem tudják fizetni. S mert mind csak önmagával gondol, a nemzeti tudat szintjére nem tudunk felemelkedni, és így képtelenék vagyunk kilábalni a nyamorú létből. És az a legnagyobb baj, hogy az ilyen szemlélyék külön-feülön „Ügy nevezett jó emberek, senki sem irtózik tőlök, mint azokat se kerüli senki, kiket sárga színek még nem árul el, de belsőlképen már keblékben a mirigy”. Individualisták vagyunk, ön- állótlanók, sápítozók, anyagilag tehetetlenek, s mindezt gőggel .palástoljuk. Pedig a gőg mindig a gyengeség jele. Ne kívánjuk hát — például —, hogy hölgyeink gyenge magunkat csodálják. Legyünk értékesebbek, tartalmasabbak, műveltebbek, mint a nőink szeme elé kerülő külhoni férfiak, mert „Egymáshoz vonzódásra, barátságra, szerelemre, megtetszésre (...) semmi egyéb nem kénszeríthet, hanem csak felsőbbség és báj!” — Vannak,, kik üres magyar gőgjükben erőszakkal akarják kitiltani a külföldi

v/ r

649