Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Kunszabó Ferenc: Széchenyi István eszmerendszere V. "Hitel"
KŰNSZABÓ FERENC Széchenyi István eszmerendszere V. „HITEL” „A Hitelrül szólok, s a mi belőle foly, a becsülelrül, az adott szó szentség érül, a cselekedetek egyenességé- rül.” (Széchenyi István) A könyv ajánlása Honnumk Szebblelkű Asszonyának szól, de köztük is elsősorban Creseentiánalk — ez utóbbinak ki nem mondva, perszer-Aim a grófnő iránti olthatat- lan s „tárgyi” beteljesülést nem kívánó szerelme ekkor mér mindenki előtt ismeretes. És nemcsak a főúri társaságokban Bécsitől Londonig, hanem a „két haza” közvéleményében is. A kettős értelmű ajánlás ezért kettőzötten szerencsés: a magas eszmei - ségű felvilágosodás a realitások felé tör, a benthami utilitairizmus az evilági hasznosságokat jelöli a boldogság alapkövéül — az emberek azonban romantikusak; s romantikus az irodalom: számunkra néha rnár-már túlságosan is az, gondoljunk a kor legnagyobb hatású művére, a Wertherre (amit különben Széchenyi kissé értetlenkedve olvasott: sokallta a fiatalember cselekvésnéllkiüli „nyavalygásit”). A másik szerencsés „fogás”, hogy bár a könyv témáját „férfiakhoz illendőbbnek mondják sokan”, a szerző mégis a nők nyájas kegyeibe ajánlja, „mert annyi Nemes és Szép, a mi az Emberiséget felemeli, a TI Nemetek műve. Ti viszitek karjaitokon életbe a kisded névén- déket, s jó Polgárrá nevelitek; a Ti nemes tekdntetetekbül szí a férfi lelki erőt s elszánt bátorságot. S ha léte alkonyodiik a Haza ügyében, Ti fontok koszorút homloka körűi.” Jóval később, a nemzet egy másik nagysága, Jókai Mór fogalmazza majd meg, hogy e korszak rqagyarja előtt két idea voilt a legszentebb: a haza és a nő. — Nos, Széchenyi e kettőt kapcsolta össze egy értő tollvonással a korszakalkotó könyv beköszöntő soraiban. Hatásvadászó? A legteljesebb mértékig. Szándéka az ország minden lakosának grabiancát megmarkolni, s megrázni istenesen. Sokat gondolkodott azon, hogy A lovakrul c. könyve miért maradt hatástalan. Hiszen a gazdasági élet praktikus kulcslkérdéslét ragadta, meg benne: a ló — energia. A korszak tömegenergiája az egész kontinensen, s mennyiségileg úgy aránylóit a gőzenergiához, mint napjainkban a hagyományos erőművek az atomerőművekhez... A leggyakorlatibb témához nyúlt hát, s ráadásul olyanhoz, amiben a hatalom gáncsos- kodását kikerülve, saját erőnkből tudnánk előrelépni. Ám kortársait többnyire az érdekelte, hogy kivel íratta? ! „Mert úgy különben értelmes, kerekded gondolatok lennének benne, éppen.ezért elképzelhetetlen, hogy a bolondos Stephen! kezemunkája” — jegyezték föl Metternich véleményét. — Sokat töprengett, s idevágó gondolatait, a kortársak véleményét meg az utókor elemzéseit olvasva, töprengek én is: — Ha Magyarországon nemzeti hatalom van, akkor a dolgokat legfölül irányító néhány tucat politikushoz kellett volna fordulnia, fölállítván a tételt, levezetni a bizonyítást, majd megvonni a summát — röviden, nyíltan, racionális hidegséggel. Ahogyan tette Voltaire, Montesquieu, Bentham, Adam Smith, de akár Machiavelli, de ahogyan tette Berzeviezy Gergely, sőt Széchenyi édesapja, Ferenc gróf is. — Hanem neki éppen azokhoz az olvasó rétegekhez kellett eljutnia, akik a nem- hivatalos közvélemény letéteményesei ebben az időben, sőt ezek között is azon részhez elsősorban, amely fogékony az újra, hajlamos a változtatásokra. S az ilyenek (minden időben) az úgynevezett egzaltáíltablb, azaz abban az időben: a romantikusabb lelkek. Ám éppen ezék érzelmeit, hazaszeretetét, cselekvő ügybuzgóságát nem sért645
