Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Szikszai Károly: Beszélgetés Veress Miklóssal
tét csinálni. Egyáik oka annak, hogy lemondtam a beleérzős költészetről, éppen az, hogy úgy éreztem, az idegzetem nem bírja tovább. Nem arról volt szó, hogy másfajta módszereket kerestem volna, hanem az idegi kimerültségnek olyan állapotába kerültem egy-egy ilyen vers megírása után, ami már egészen veszélyes volt. Ügy éreztem, hogy az én saját tudatomat és létemet feszítik szét azok, akik bennem vannak. írtam egy verset, amit józsef attilai-látomásnak vezetnek vissza, hogy „ősök vergődnek bennünk mint varsákban a halak”. A Dunánál című versre hivatkoznak. Pedig egy Tiisza-panti sétáról volt szó, amikor láttam, hogy a varsát hogyan feszíti szét a benne vergődő haltömeg. így voltam én az ősökkel. Bombázták az agyamat... Kénytelen voltam arra a belátásra jutni, hogy vagy én, vagy ők. Ügy hogy néhány éve fölhagytam ezzel a beleérzős költészettel. Visszatérve kérdésed első részére, hogyan születik a vers ... Inkább a Szenei Molnár Albertról 'szóló versem történetére hivatkoznék, aminek a terve gondolatilag mér évekig megvolt bennem, de nem tudtam megírni. Nem találtam hozzá ötletet. S akkor egyszercsak Kalocsára utaztam éppen az Alföldön át és megszólalt bennem egy hang: Albertus Molnár. Csak ennyi. És akkor tudtam, hogy a versnek az lesz a refrénje. És három nap alatt elkészült. Az első nap őrült versírással telt el. Ültem az asztalnál, ittam valamiféle pálinkákat, és egymás után tépkedtem ki a papírlapokat a gépből... Hosszú ideje gépbe írok verset. Elkezdem írni és amikor leáll bennem a vers, új papírt teszek a gépbe, és újra elkezdem. Akkor megint megy egy darabig. Ezért van az (amit nagyon sok kritikus jónak tartott), hogy verseim szerkezetileg rendben vannak, és végig lehet őket mondani. Tudniillik úgy épülnek föl, olyan oratórikusan épülnek föl, ahogy magamban mondanám. Lehetséges, hogy ezt apámtól örököltem, mert ő színész volt valamikor... Szóval, úgy építem föl magáimban a verset, ahogy belülről hallom. Egészen addig, amíg eljutok odáig, hogy a vers megszülessen, addilg) én a fejemben kihordom mint anya a gyermekét. És akkor az első nap elkeseredek a szörnyű mű felett, és a harmadik napon megpróbálom tökéletesíteni. Akkor már elégedett vagyok vele. Van olyan vers, amit még a kötetbe helyezéskor is átdolgozok, tehát nem tűröm meg, hogy valami kilógjon belőle .. . így történt ezzel a Szenei Molnár-verssel is . .. Általában mikor dolgozol? Régebben bármiilyen napszakban tudtam dolgozni, de aztán rászoktam arra, hogy van egy szabadnapom, és akkor reggeltől kezdve dolgozom. A gyerek elmegy az iskolába, én pedig odaülök a géphez és dolgozom, mert hiszen nem adatik meg máskor. Egy ideje van saját dolgozószobám, be tudok zárkózni és addig írok1, ameddig akarok. Elég sokat fordítottál is. Többek között Jeszenyint, Blokot, de sorolhatnám tovább. Vajon a fordítás mit jelent a költői világodban? Azért fordítok nagyon nehezen és nagyon keservesen, mert ugyanolyan módszerrel dolgozom, mint a saját verseimmel, tehát a költők belőlem szólalnak meg. Éppen ezért ión a legrosszabb költőt is olyanképp akarom megszólaltatni, hogy a húsom, a vérem van benne. Biokból ezer sort .fordítottam, az nagyon kemény munka volt. Nagyon sokat kínlódtam vele, mert anapesztifcus verseket fordítottam lés én az .anapesztuszt gyűlölöm. A magyar nyelv általában nem szereti az anapesztuszt. Eléggé fecsegő alakzat ás vannak szavak, amelyeket szinte nem is 642
