Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 8. szám - Simonffy András: Kompország katonái VIII. A repülés (történelmi kollázsregény)

Voltaik még buktatói ennek az útnak, már a szervezéskor és később is, de nem akarlak untatni vele, a front át repülése a csend­őrök orra elől elemeit géppel sikerült — ez a lényeg. Számomra a legizgalmasabb kérdés szüleim sorsa volt. Ök ugyan­is Fehérvár — és a repülőtér — közelében laktak. Amikor Dajka Miklós elszánta magát a front átrepülésére, hozzájuk tette le a ru­háit — és egy csomó ejtőemyőselyimet. A nyomozás során a csend­őrök ezt megtalálták, és nagyon meghurcolták szegény apámat. 5. — Simonfjy-Tóth Ernő, 1946: Izgalmas startunk volt. Körülbelül másfél órás idegtépő várakozás után — mialatt gépkocsimmal állan­dóan ötkilométeres távolságokat szaladtunk be, nehogy feltűnést keltsünk, mindenütt eredménytelenül keresve a politikusokat, akik­nek már régen ott kellett volna lenniük —, Székesfehérvár irányából feltűnt egy kétmotoros Foicke^Wolf repülőgép, amely néhány kör után tőlünk mintegy ötszáz méterre földet ért. A civilek még mindig nincsenek sehol. Mit csináljunk? Gépkocsival a mezőn át odahajtot­tunk a repülőgéphez, amelynek landolása az út mentén táborozó németek és az úton lezajló, meglehetősen nagy forgalom mellett ért­hető feltűnést keltett. Sokan megálltak és kiváncsi érdeklődéssel kezdtek felénk integetni. A járó motorú gépből Török József dugta ki a fejét, aki látva az országúti helyzetet, kijelentette, hogy nem vár egy percig sem, és ha mi nem szállunk be, akkor ő maga egye­dül repül el az oroszokhoz, mert a fehérvári repülőtéren biztosan rájöttek már arra, hogy a gépet ellopta, és minden ^percben történ­het valami kellemetlen meglepetés. E pillanatban átfutott az agyamon, hogy semmiféle felhatalma­zás vagy írás nincs nálam, a memorandum a politikusoknál van, ez­zel szemben én azt majdnem betéve tudom. A Tildyvel folytatott tegnapi tárgyalás után mindenről tökéletesen tájékozott vagyok, te­hát többet használhatok az ügynek, ha elrepülök a politikusok nél­kül, mintha a repülőgép üresen, nélkülem távozik. Pillanatok alatt úgy döntöttem, hogy beszállunk a gépbe, amely nyomban startolt. Amikor hónapokkal később Budapestre kerültem, akkor tudtam meg, hogy a politikusok a megbeszélt időben elindultak Tóth Ist­vánnal Budapestről, útközben azonban az autó defektet kapott, és így csak tizenegy óra után érkeztek meg a találkozóhelyre. A gépen Török Józsefen kívül ott találtuk még Dajka Miklós navigációs repülőhadnagyot, aki büszkén mesélte, hogy miután már vasárnap megkapta Budapestről a repülőútra szóló utasítást, a gé­pen lefestette a felségjelzéseket, így jelzések nélkül repülhettünk át. Célom az volt, hogy a Malinovszkij badseregcsoport-parancsnok­ságihoz repülők, ezért a gépet Szegedre «irányítottam, ott szálltunk le, innen a városparancsnok gépkocsin Kecskemétre vitt, ahonnan nyom­ban sürgönyöztek Moszkvába. Onnan pár óra múlva meg is jött a felelet, melynek lényege az volt, hogy minél hamarabb szállítsanak bennünket oda. Kecskemétről Szegeden és Makón át, egy Arad mel­lett lévő kis faluba mentünk, Kuvániba, itt volt Malinovszkij főhadi­szállása. Másnap a hóviharok miatt Bukarestbe autón vittek bennün­ket, innen tizenhetedikén reggel egy négymotoros Douglas-gépen in­617

Next

/
Thumbnails
Contents