Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 8. szám - Simonffy András: Kompország katonái VIII. A repülés (történelmi kollázsregény)
Voltaik még buktatói ennek az útnak, már a szervezéskor és később is, de nem akarlak untatni vele, a front át repülése a csendőrök orra elől elemeit géppel sikerült — ez a lényeg. Számomra a legizgalmasabb kérdés szüleim sorsa volt. Ök ugyanis Fehérvár — és a repülőtér — közelében laktak. Amikor Dajka Miklós elszánta magát a front átrepülésére, hozzájuk tette le a ruháit — és egy csomó ejtőemyőselyimet. A nyomozás során a csendőrök ezt megtalálták, és nagyon meghurcolták szegény apámat. 5. — Simonfjy-Tóth Ernő, 1946: Izgalmas startunk volt. Körülbelül másfél órás idegtépő várakozás után — mialatt gépkocsimmal állandóan ötkilométeres távolságokat szaladtunk be, nehogy feltűnést keltsünk, mindenütt eredménytelenül keresve a politikusokat, akiknek már régen ott kellett volna lenniük —, Székesfehérvár irányából feltűnt egy kétmotoros Foicke^Wolf repülőgép, amely néhány kör után tőlünk mintegy ötszáz méterre földet ért. A civilek még mindig nincsenek sehol. Mit csináljunk? Gépkocsival a mezőn át odahajtottunk a repülőgéphez, amelynek landolása az út mentén táborozó németek és az úton lezajló, meglehetősen nagy forgalom mellett érthető feltűnést keltett. Sokan megálltak és kiváncsi érdeklődéssel kezdtek felénk integetni. A járó motorú gépből Török József dugta ki a fejét, aki látva az országúti helyzetet, kijelentette, hogy nem vár egy percig sem, és ha mi nem szállunk be, akkor ő maga egyedül repül el az oroszokhoz, mert a fehérvári repülőtéren biztosan rájöttek már arra, hogy a gépet ellopta, és minden ^percben történhet valami kellemetlen meglepetés. E pillanatban átfutott az agyamon, hogy semmiféle felhatalmazás vagy írás nincs nálam, a memorandum a politikusoknál van, ezzel szemben én azt majdnem betéve tudom. A Tildyvel folytatott tegnapi tárgyalás után mindenről tökéletesen tájékozott vagyok, tehát többet használhatok az ügynek, ha elrepülök a politikusok nélkül, mintha a repülőgép üresen, nélkülem távozik. Pillanatok alatt úgy döntöttem, hogy beszállunk a gépbe, amely nyomban startolt. Amikor hónapokkal később Budapestre kerültem, akkor tudtam meg, hogy a politikusok a megbeszélt időben elindultak Tóth Istvánnal Budapestről, útközben azonban az autó defektet kapott, és így csak tizenegy óra után érkeztek meg a találkozóhelyre. A gépen Török Józsefen kívül ott találtuk még Dajka Miklós navigációs repülőhadnagyot, aki büszkén mesélte, hogy miután már vasárnap megkapta Budapestről a repülőútra szóló utasítást, a gépen lefestette a felségjelzéseket, így jelzések nélkül repülhettünk át. Célom az volt, hogy a Malinovszkij badseregcsoport-parancsnokságihoz repülők, ezért a gépet Szegedre «irányítottam, ott szálltunk le, innen a városparancsnok gépkocsin Kecskemétre vitt, ahonnan nyomban sürgönyöztek Moszkvába. Onnan pár óra múlva meg is jött a felelet, melynek lényege az volt, hogy minél hamarabb szállítsanak bennünket oda. Kecskemétről Szegeden és Makón át, egy Arad mellett lévő kis faluba mentünk, Kuvániba, itt volt Malinovszkij főhadiszállása. Másnap a hóviharok miatt Bukarestbe autón vittek bennünket, innen tizenhetedikén reggel egy négymotoros Douglas-gépen in617