Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 1. szám - Csurka István: Az adáspótló együttes (tévéjáték)

formációnk szerint ez egy rendes, szo­lid ember. (Furcsa kis mosollyal Néhay- hoz, közbevetőleg). Rendelkezünk ugyan­is bizonyos megbízható információkkal önre nézve. (Tekintete körbeszalad, és egy pillanatra megáll ifjú Néhayn. Szin­te paposra vált, mintha bizonytalankod­nék.) Hadd vigyünk át a játék szárnyán egy másik dimenzióba, ahol nincsenek már keserű ismétlődések, sem a létküz­delem robotja. Néhayné integet a férjének, hogy a többiek ne lássák: Ne! Ne vállalja! NÉHAY (felesége fölbátorította, és meg­szigorodik): Szeretném végre pontosan tudni, kik önök és honnan jöttek! (Eszé­be jut valami.) Önök liften jöttek fel? CINTÁNYÉROS: Csak a cuccot hoztuk fel liften. NÉHAY: Hónapok óta rossz a liftünk... ZSAKETTES: Nem volt semmi baja, csak le volt állítva. Ki hitette el vele­tek, hogy rossz a liftetek? NÉHAYNÉ: Az egész ház panaszkodott, hogy rossz a lift... A betegeket ölben viszik le ... Gólya viszi a fiát... CINTÁNYÉROS: Semmi baja sem volt. Csak be kellett szállni, és meg kellett nyomni a gombot... NÉHAY: Szívem, az meglehet, hogy a HKI közben megjavíttatta, csupán elfe­lejtette erről értesíteni a lakókat. Min­denesetre ezt a lift-ügyet én úgy érté­kelem, hogy önök ... önök bizonyos fel­hatalmazásokkal rendelkező csoport tag­jai ... Hogyismondjam ... Mindazonál­tal valami papírt, ha volnának szíve­sék ... FRAKKOS: Underground együttes va­gyunk ... NÉHAY: Szóval nem adáspótló ... ? FRANKOS: Az a nevünk. A minősé­günk, a jellegünk, az öntudatunk azon­ban egy underground együttes öntudata. NÉHAY: Színtársulat? FRAKKOS: Mondhatni ... NÉHAY (felenged): Hallottam én már erről, anyukám! Ez a húszon ... huszon- kilencedik... vagy huszonnyolcadik színház... államilag engedélyezett, sőt, egy jónevű társulat ez... Hát tessék, kérem ... Anyukám, főzzél egy .kávét a művészeknek... Természetesen a job­bik műsort választjuk ... Amennyiben játszunk... LÖDENKABÁTOS: Ez azt hiszi, ultiz­ni jöttünk... DEKOLTÁLT: Tervosztályvezető ... CINTÁNYÉROS: Helyettes ... LÖDENKABÁTOS: És azok nem ultiz­nak? FRAKKOS (szentenciózusan): Az egész felerészben modernizálódott, felerészben elkispölgáriasult establishment ultizik. Én is ... NÉHAYNÉ (odaszól a fiának, de csak úgy, mintha nem is neki szólna): Vala­ki segíthétne kávét darálni... A fiatalember elereszti a füle mellett. A Frakkos azonban meghallja, és egy szemvillanással kiparancsolja a Cintá- nyérost. A Cintányéros és Néhayné ki­mennek. LÖDENKABÁTOS (leveti a lódenjét, és körülnéz): Nyárspólgáiri otthon ... És ak­kor még elnéző vagyok. Én itt nem ját­szom ... Ezt az egész világot le kell rombolni. (Ott áll reverendában, és ne­hezen tudja előkotorni alóla a cigaret­táját. Néhay elhűlten nézi.) Mit bá­mulsz? Ezt a maskarát? (Felhúzza tér­dig, alatta farmer. Indulatosan odaáll a Frakkos elé.) Ez a mi feladatunk? Hogy ilyen nyomoroncoknak?... Mi közünk nékünk ehhez a posványos fiiiszterhez? A szervezésünk megint teljes csőd! FRAKKOS: Ne tegyél úgy, mintha nem tudnád, hogy ezt a címet nem a szer­vezéstől kaptuk. (Közben ránézett ifjú Néhayra.) Alakítsátok ki a teret! A mo­noszkóppal kezdünk. (Majd valami egé­szen váratlan hangot üt meg. Most más­képp szigorú.) És ha pénzt akartok ke­resni, vége legyen a gatyázásnak! Második kép: konyha (éjjel), (kilá­tással az előszobára). 1. A Cintányéros egy régimódi kávédará­lón darálja a kávét, Néhayné a főzőt készíti elő, vizet enged. Aztán gondol egyet. Levág és megken egy nagy karéj kenyeret zsírral. Megsózza, megpapri­49

Next

/
Thumbnails
Contents