Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Pier Paolo Pasolini: A holttestek összegyűjtése (vers Szervác József fordításában)

idegen test vagyok, s ha láttatom velük lényem végzetes távlatait, ők újmódi — rejtett — humorral nézik, szemükben partra vetett hal vagyok; már nem jöhet halál, már halottak vagyunk; a bizonyosság később, kész tényékben jön el majd, egyébiránt emlékeim túlságosan lekötnék, s elkeserít, akár egy régi üdvrivalgás, a tudat, hogy csak ezek a méltánytalanságok gyötörtek az Egyetlen, a Sokaság után, ó Egyetlen Jövendölés!

Csak én, 'kit annyiféleképp mocskoltak

korán elaggott tárgyalótermekben,

csak én őrizzem meg szívemben

— más napfényben, az elnyomás évadjaiban

szinte egyetlen, félreismert Áldozat, ki most

nem ok nélkül hallgat —: van egy testvéri sokaság.

Csupán ... az üldözők emlékeznek csupán;

a képzelet elindul, a holttesteket hogy összegyűjtené,

aranyló szárnyakkal, aranyló szárnyakkal repül

egy tűnt világban, mely oly egyszerű volt, s innen még egyszerűbb,

s a most eközben egyre csak gubancolódik,

de erre nem kell fölfigyelni,

a Filmgyárban mindenki oly gyanútlan,

lárvaként lézeng pár művelt fiú,

rémült szemekkel bámulnak reám,

felismernek, elnézik, hogy megélek

egy naplóoldalnyit (ahogy én mondanám),

de míg engem néznek, ők visszafele látnák,

a vaksi vastagbajszúak —, azok pedig előre,

s az előbbieknek van igazuk, s ők szégyenkeznek Júdás szégyenével,

csak ők azok, kik olvasták a régi krónikákat;

és az utóbbiak neve: Elvtárs, elvtárs, akárcsak 47-ben,

szájtépésük, mint a diplomatáké,

sápítoznak az általános jelszók

s a káderképzés hiánya miatt,

tán visszasírják még a régi Pártot (megfontoltan, akár egy Vállalat?)

A búvóhelyeken jövőt faragnak — és visszatér a múlt;

voltak fiúk, kik úgy nőttek fel ott a búvóhelyeken, ahogy telkekhez méltó; az illegális nyelv is tiszta volt;

de nem idézem vissza ma, 1969. december 21-én az Ellenállást, nem, nem fújom le róla én a port, mint a demokrata lapok, sőt azt mondom nektek, Vastagbajuszfiak,

szövetkezzünk, de pátyoljátok ám a szakadárokat az Egységről lemondva, szövetkezzünk, de kába bénaságotokban (úgy, miképpen mások meg kábítószereznek) spongya rá!

s ne álmodjátok vissza már a CLN-t, ne ünnepeljetek évfordulókat, nem éltétek ti meg 47 napsütését; s ha nektek ama napsütésből osztályrész nem jutott és számotokra éltető erőt

577