Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)

lenállási mozgalomhoz csatlakozott, még nem értesült, nem értesülhetett az át- repülése napjaiban kialakított Kis János-féle katonai koncepcióról. Amikor azt kérte, hogy átmenetele előtt mutassák be a mozgalom tulajdonképpeni vezetőjének, akkor Tildy Zoltán rejtekhelyére vitték el. Ott látta azt a szovjet kormányhoz címzett memorandumot, amelyet a Magyar Front részéről Tildy Zoltán, Szakasits Árpád és Kállai Gyula írt alá. Elolvasta, megtanulta kívülről. (Már akkor négy nyelven beszélt, egy-két átolvasás után hosszabb szövegeket is kilencven százalékos pontossággal megjegyzett, vizuális alapon.) A memorandumban az állt, hogy a magyar nép igazi akaratát korántsem a Szálasi-féle, németek pénzelte klikk jelenti, hanem a három demokratikus párt szövetségéből létrejött Magyar Front, amely kész a kormányalakításra is. S hogy folyik a katonai ellenállási mozgalom szervezése. Érintkezést keresnek tehát a szovjet kormánnyal, és a hadsereg illetékeseivel. Tildy közölte vele, hogy a kiutazó polgári politikusok az aláírók, vagy azok képviselői lesznek. (Hogy a kommunisták részéről ki fog utazni, azt Tildy nem tudta.) Apám csak évekkel később értesült róla, hogy Tildy Zoltán képviseletében esetleg fia, ifj. Tildy Zoltán repült volna át. Ifj. Tildy Zoltán valóban készült az útra, az éjszakát felesége társaságában ébren várakozva töltötte. (Ügy tudja, hogy apjánál aludt még valaki, akinek szintén utaznia kellett volna.) Reggel aztán megkönnyebbülten értesült róla, hogy a kockázatos út elmarad. Kocsi érkezett ugyanis a Pozsonyi úti lelkészi hivatal elé, egy „hajnali autó”, és sofőrje csak annyit közölt, hogy ne várjanak tovább, mert a repülőgépnek fel kellett szállnia. Ifj. Tildy az apjánál megaivó (állítólagos kommunista) fiatalemberről sem hallott többet. A „hajnali autó” sofőrje semmiképpen nem közölhette azt, hogy a gép már felszállt, apám és Török József pilóta ugyanis, amíg tehették, vártak az indulással. Csak reggel nyolc óra után startoltak.

Radványi Imre viszont, aki a második — a november 23-i — küldöttség tagja lett volna, így válaszol Bokor Péternek, a „Századunk” műsorában feltett alábbi kérdésére: „Hogyan tervezték az átmeijést a front túlsó oldalára?” Radványi Imre: „ ... többféle terv volt. Ezek a tervek lényegileg különböztek egymástól, rendkívül eltérőek voltak. Volt olyan terv egyebek között, hogy az út Apafimnál vezetett volna át, nem tudom, hogy melyik magyar egység segítségével... Volt egy terv, amely szintén hasonló, de rendkívül körülményes és hosszan tartó volt. Végül is az a terv volt a legreálisabb, amelyik repülőgéppel történt volna. Ezt a repülőgépet Szemes István (aki a budaörsi repülőtér parancsnoka vagy felügyeleti megbízottja volt) szerezte volna vagy szereztette volna egy Török nevű zászlós útján. Ezzel a repülőgéppel egyszerű lett volna átmenni, eltekintve a légvédelmi zavarástól... (...) Az utasítás, amelyet én kaptam akkor Nagy Jenőtől, úgy szólt, hogy Balatonkékin(?), Székesfehérvár mellett van egy katonai repülőtér, szükség-repülőtér volt akkor, ott szállt volna le Török, és onnan mentünk volna Szentgyörgyi, Pénzes és én erre az útra, amelyik először Malinovsz- kijhoz vezetett volna.” Itt nyilvánvalóan a két időpont (november 13. és november 23.) keverése fordul elő: november 13-án Török József ezzel a géppel már átrepült, és ő nem tud arról, hogy valaha is szóba jött volna, hogy a Szent- györgyi-féle delegációt viszi...

De érdekes módon a november 13-i kocsi megkerült... A Zerkowitz-család autója vitte volna le a politikusokat hajnalban a Gomásza-pusztai szükségrepülőtérre. A Zerkowitz-fivérek nővére Budapesten él. Ö úgy tudja, hogy a kocsi elindult... De hogy végül is kik ültek benne, azt nem sikerült kiderítenem. Felvetődött még Péter Gábor (az ÁHV későbbi főnökének) neve is, olyan értelem539