Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)

hoznia), bogy kinek jut vajon eszébe egy ilyen (nyilvánvalóan megfigyelt) házban találkozót adni. (Később tudtam meg: Gobbi Hilda lakásán jártunk.)

Nagy Jenő, Szemes István és Kővágó József volt még hivatalos erre a találkozóra. Természetesen egymás után, egyesével, kettesével érkeztünk. A megadott címen egy elegáns (frakkos!) inas nyit ajtót, lesegíti a kabátjainkat. Belépünk egy tágas szobába, azonnal feketekávét, konyakot szervíroznak. Ott találjuk többedmagával Pálffy Györgyöt és Sólyom Lászlót.

5. (Sólyom László) a harmincas éves végén a második honvédhadtest székesfehérvári parancsnokságán teljesített szolgálatot. Alig múlt harminc esztendős, de már jó ideje azok közé tartozott, akikre magasabb katonai körökben felfigyeltek, mert tudását, általános műveltségét egyaránt nagyra értékelték.

Ugyanebben az időben a hadtest kémelhárító osztálya nagyarányú hajtóvadászatot folytatott a kommunisták ellen, a hatáskörébe utalt területen, Komáromban, Érsekújvárott, a csallóközi, a mátyus- földi falvakban. Hamarosan mintegy hatvan munkást és szegényparasztot állítottak kommunista szervezkedéssel vádoltam a győri törvényszék ötös tanácsa elé, s el is ítélték valamennyiüket.

Ki gondolta volna azokban a hónapokban, hogy a kommunisták elleni hajsza központjában olyan magas rangú tiszt is teljesít szolgálatot, aki az üldözőbe vett antifasisztákkal érez, s miután meggyőződik róla, hogy katonaként nem tud a segítségükre lenni, hátat fordít az élethivatásul választott pályának, kilép a hadseregből? Sólyom László ezt tette.

Polgári családból származott. Édesapja megyei törvényszéki bíró volt, elesett az első világháborúban. Édesanyja hadapródiskolába járatta fiát, aki harmincegyben rangelsőként fejezte be tanulmányait a Ludovika Akadémián. A miskolci tüzérezredbep teljesített szolgálatot, amikor — a harmincas évek közepén — a' francia hadsereg egy évre vendégül látott különböző európai országokból meghívott tiszteket. A magyar vezérkar Sólyom Lászlót jelölte ki, és küldte Párizsba. (...)

Sólyom László kezdettől fogva ellenérzéssel nézte a Németországban végbement eseményeket, a Hitler hatalomrajutását követő iszonyatos terrort, az embertelenséget, a félreismerhetetlen háborús készülődést, növekvő érdeklődéssel tanulmányozta a francia baloldal programját, újságjainak kül- és belpolitikai állásfoglalását. (...)

S amikor a következő években itthon azt kellett látnia, hogy a magyar kormány a fasiszta Berlin—Róma—Tokió tengelyhez köti az ország sorsát, nyugtalansága tovább nőtt, mert felismerte: Magyar- ország jövőjét, népének sorsát az dönti el jó vagy rossz irányban, hogy sikerül-e kívül maradni a bizonyossággal elkövetkező második világháborúban vagy sem. Minthogy az utóbbi látszott valószínűbbnek, Sólyom László vezérkari százados levetette az egyenruhát, és gyári tisztviselő lett.

(...) A háború alatt az ellenállás egyik tevékeny részvevője lett. Belépett a Kisgazda Pártba, ahol akkortájt több olyan fiatal értelmiségi gyülekezett, aki szemben állt a Hortihy-rendszer mind szélsőségesebben jobboldali politikájával és a háborúval. Szoros kap534