Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)

vertényeket hajtott végre, a magyar partizánmozgalom tevékenységének elsősorban a politikai és morális szerepe jelentős. A Padányi Mihály vezette Marót-esoport által végrehajtott Gömbös-szobor-rob- bantás híre vagy a Városi Színházban rendezett nyilas nagygyűlés szétrobbantása, az SS-tisztek egyik szállásának, a Metropol Szállónak a „SZIR”-csoport által történt berobbantása (vezetője Jamrich Mihály), a német tankok, nyilas székházak ellen végrehajtott sikeres akciói: igen nagy visszhangot váltottak ki a közvéleményben.

— A történeti hitelesség kedvéért megemlítheted, hogy Pálffyt szerelmi házasságáról nem csak azért igyekeztek tiszttársai lebeszélni, mert a menyasszony, Sármány Katalin zsidó származású, hanem azért is, mert Szamuely Tibor unokahúga .., Mondanom sem kell, hogy ezt a házasságot akkoriban egy mégoly liberális szellemű tiszti gyűlés sem szavazta volna meg. Érdekes ez a családi adat márcsak azért is, mert így érthető, hogyan tudott Pálffy gyorsan, és szellemileg felkészülten bekapcsolódni a kommunista mozgalomba.

Természetes volt, hogy a sikertelen kiugrási kísérlet után a Kis János-féle és a Pálffy-féle vonal kapcsolatot keresett egymással.

A magam részéről Pálffyékkal egyszer voltam csak érintkezésben, talán éppen a legfontosabb tárgyaláson. Itt valóban keletkeztek ellentétek, ezekről rögtön be is számolok neked. De ezek az ellentétek, pontosabban nem mindenben azonos nézetek korántsem az egész mozgalom célját tekintve, vagy más ehhez hasonló alapkérdésben nyilvánultak meg, és nem is bizonyos személyekkel kapcsolatosan. Bajcsy-Zsilinszky Endre politikai főszerepét és a feladatra való kizárólagos alkalmasságát senki meg nem kérdőjelezte. Kis János altábornagy esze, katonai éleslátása, tiszta embersége, megfontoltsága nyugalmat árasztott. A fiatal baloldaliak ügybuzgósága, felelős fellépése és tenniakarása egy új, nagy feladatokra éppen beérett nemzedéket ígért. És mindez azokban a zavaros, vértől mocskos, rágalmaktól fröcsögő világban, amikor a legtisztességesebb szándékokat is azonnal bitófával vagy golyóval büntették. Ilyen értelemben egység volt ott, András. Hiszen nem arról volt még szó, hogy mi lesz aztán, egyszer, ha ismét a politika viszi majd a főszerepet, nem. Budapestet, az ország szellemi, ipari, kulturális központját akartuk megmenteni, majd ennek sikere után csatlakozni a felszabadító harcokhoz a Dunántúlon és tovább. (Ez utóbbira Bajcsy- Zsilinszky nagy súlyt helyezett.) Nem is lehetett ott más, mint egység, hiszen olyan helyzetben és pillanatban éltünk, amikor még a meglévő (politikai, világnézeti) ellentéteket is félre kellett tenni, és minden energiánkat egyetlen célra összpontosítani: felmutatni tettrekészségünket, igazi önmagunkat az ügyetlen kiugrási kísérlet és a Szálasi-puccs miatt joggal megdöbbent nemzetközi közvéleménynek.

Véleménykülönbségek azonban voltak.

November 10-én (vagy 11-én) parancsot kaptam Nagy Jenő útján, hogy legyek egy adott időpontban a Rákóczi út és a Körút sarkán, a mai Csemege Áruház előtt, mert találkozni fogunk a Békepárt katonai képviselőivel. Hogy ezek kik lehetnek, akkor még nem tudtam. Borongós novemberi nap volt, már elsötétítve a város. Jön Kis János. Vele együtt megyek egy Hársfa utcai házba, a megadott címre. Kis János döbbenten látja, hogy ahová be kell mennünk, az egy zsidó-csillagos ház. Akkor ő ott valóban cirkalmas kifakadásba kezdett nekem (részben Radványi, az összekötő ellen, akinek ezt a találkozót létre kellett

533