Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Simonffy András: Kompország katonái VI. Eközben Budapesten (2) (történelmi kollázsregény)
mindmáig nem jött rá erre az összefüggésre, akkor mégiscsak jól konspiráltunk, nem? Teherautókon hoztuk fel a lőszert. Nem is tudom pontosan, hogy azokban a hetekben hányszor fordultam Hajmáskér és a főváros között. Hogyan? A Veszprém melletti Magyar Lőszerművek (ima Bakony Művek) igazgatója lírányi Tibor évfolyamtársam volt, hadiműszaki alezredes, nekem beszervezett emberem. Ö adta nyugta, elismervény nélkül ládaszámra a géppisztoly-lőszert. Kiürített teherautókon hoztuk fel a fővárosba. És hogy a háttérben ez folyik, azt senki sem gyanította, mert én voltam a Központi Átvételi Bizottság lőszeralosztályának a vezetője... Hogy mennyi lőszert hoztam, azt a kutya sem nézte. A papírok pedig rendben voltak. — Ezek a teherautók a Hadik-laktanyába érkeztek? — Oda érkeztek, ott leraktunk egy bizonyos mennyiséget, hogy a látszatja meglegyen, a többi pedig indult tovább különböző helyekre — de hogy mikor és kik jelentkeztek érte, arra már nem tudok visszaemlékezni. Az már nem az én hatáskörömbe tartozott. Ahogy nem az én közvetlen feladatom volt a fegyverellátás sem. Az én hatáskörömbe csak a lőszer tartozott, de föltételezem, hogy a másik vonalon is rendben mentek a dolgok, és egyre nagyobb rendszerességgel. Ezeknek a napoknak egy epizódjára pontosan emlékszem. Mindenszentek napján is lent voltam Hajmáskéren, másnap is. Harmadikán délután akartam hazaindulni Budapestre a lőszerrel... A tiszti étkezdében ülünk éppen, amikor jön a küldönc, és jelenti: Budapest keres telefonon. A vonalban a feleségem. Azt mondja nekem: „Te, az oroszok ideértek Vecsés alá, ha még be akarsz jutni, akkor gyere minél előbb haza, mert megeshet, hogy Budapesten kívül rekedsz.” Így aztán harmadikán nem délután, hanem már reggel kilenckor elindultunk, s egy elképesztően nagy menekült-áradattal találtuk szemben magunkat. Alig tudtunk a gépkocsikkal Budapest felé bejönni. Szakadt az eső, és ott, ahol a mostani érdi és kamaraerdői útelágazás van, tökéletesen megrekedtünk, egy lépést sem lehetett tovább menni. Este tíz órára értem haza a lakásomra, és onnan már én is hallgathattam az ágyúdörgést Vecsés alól. Nos, említettem már, hogy a konspirációval kapcsolatban el akarok még valamit mondani neked. Döbbenten olvasom az egyik történeti munkában, hogy én annak idején Kis Jánosnál (Kővágóval együtt) tiltakoztam Tartsay Vilmos és Nagy Jenő mozgalomban való részvétele ellen, mert ők zsidó származásúak S hogy ez benne van az én csendőrségi kihallgatásom jegyzőkönyvében. Mit mondjak neked? Arról is így értesültem, hogy ezek a jegyzőkönyvek egyáltalán megvannak. Elkezdtem utánajárni, de az anyag zárolt. Végül engedélyt kaptam arra, hogy a saját anyagomba betekinthessek. És tényleg bele van írva, hogy én Tartsay és Nagy Jenő zsidó származása ellen tiltakoztam ... Hát nem... Semmiképpen. Ellenkezett volna elveimmel, amellett szó sem volt akkor már ilyesmiről. De mit tegyek? Valamit tenni kell, hiszen nem hagyhatom, hogy emiatt az előbányászott jegyzőkönyv miatt az egész mozgalom kedvezőtlen és hamis színben tűnjék fel. Szó sem volt ilyesmiről... A dolog, mondjuk így: hivatalos részét meg lehetett oldani azzal, hogy a Párttörténeti Intézet akkori igazgatójától engedélyt kaptam rá, hogy a jegyzőkönyv mellé egy kiegészítő nyilakozatot tehessek, amit hozzácsatolnak az anyaghoz. Jó. Ami nevetséges az egészben, hogy Kővágó a menyasszonya révén maga is érintett volt... Ugye, aligha fog éppen ő tiltakozni... Nagy Jenőről pedig én is csak saját állítólagos vallomásomból tudtam meg, hogy zsidó származású ... 529
