Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Bálint Endre: Életrajzi törmelék VIII.
lünk, hogy Vajda jóformán minden időszakában drámai sűrítések feszültségeit élte át, hogy úgy mondjam: sorsát élte meg a magány feloldatlan és feloldha- hatatlian állapotaiban, ugyanakkor Komiss megkaphatta azt a vigaszt, .amit az esztézis öröme nyújthatott. Ne tartsuk hát véletlennek, hogy a KÚT (Képzőművészek Üj Társasága) Komiss előtt kinyitotta kapuit, .amelyek Vajda előtt mindig zárva maradtak. Mi okozhatta Komiss eltávolodását? Természetéből fakadt, vagy művészetük természetének különbözőségeiből? Talán nem is helyénvaló és reális e szétválasztás... Meggyőződésem, hogy valami aszketikus spiri- tualitás és démomikum tartalmait kellett Konnissnalk elhárítani, hogy a maga „szépségeszményeit” megmenthesse... Az emberi különbözőségek, elrendelte- tettségek természetesen meghatározó jellegűek. A jellem kicsapódásait jelzik. Ha valaki nem teoretikus hajlamú (mint például Moholy-Nagy az volt, és sokan mások), akkor ninos jelentősége annak, hogy mit mondunk, de sokkal inkább annak, hogyan cselekszünk azon a formán belül, amelyben tevékenykedünk. Mi valamennyien, akiknek a számára a valóban új közlések fontosak voltak, Vajda szellemi primátusát a kortársak elé helyeztük, és ebben nem volt semmi fetisizmus, csak annak a felismerése, hogy többet fogadott be a valóban fontosabb dolgokból, mint nü — beleértve Komisst is. Miért fontos erről beszélni? Mert gyakorta hangzott el, már az „Európai Iskola” aktív időszakában és azóta is, hogy mire „tanította meg” Komiss Dezső — Vajda Lajost? Hát mire is? A gyermekkor érzelemdús világára? A nagyon szeretett és korán elvesztett anya iránt érzett bánatára? A veleszületett rajzkészsóg és formabiztonság letagadhatatlan létére? A természet szeretetére? A formák konstruktív érzékelésére (lásd a fiatalkorú Vajda El Lisziekijt érzékelő kis stúdiumait)? A korai csonttébécé okozta szomorúságra? Az anyagi nyomor és éhezés fizikai átélésére? A számkive- tettségre, magányra és totális megnemértésre? A francia, német, szerb és orosz neylvek tudására, ami lehetővé tette Vajda sokféle orientáltságát? Tehetségre tanította meg? Tehát mindazon érzelemre és értelemre, amiből egy művész megszülethet, ha annak kell megszületnie! Ki kell végre mondani, hogy nem lehet senki fülébe súgni a zsenialitást! Egy nagy .személyiség nagy' átélései lüktetnek ki Vajda műveiből, .és mindehhez már semmi köze sincs a dátumoknak! Ami pedig engem illet, vagyis azt a vádat, hogy kisajátítottam Vajdát, szeretném a teljes igazság kedvéért közölni az a közismert tényt, hogy még Vajda életében két ízben írhattam róla az egykori Népszavában. 1939-lben a második műtermi kiállítása kapósán és ugyancsak a Népszavában egy rovatot indítottam Akikről keveset beszélnek címmel, elsőként Vajdáról és másodikként arról a Komiss Dezsőről, akit éppen úgy nem ismert senki, mint Vajdát... Ide kívánkozik, hogy Vajda nem nagyon értett egyet írásommal, és még ma sem tudom, hogy Komiss tudott, vagy tud-e erről az írásomról? Azóta legalább másfél tucat írást szenteltem Vajda munkásságának, különböző nívón és terjedelemben, de mindig vállalva ilyen-olyan hatását munkámra, és inkább vállalom a „kisajátítás” vádját, mint azt az öndicséretét, aminek tartalma kétes és valósága vitatható ! Ha őszinte akarok lenni, nem is értem .a kisajátítás szó értelmét és .tartalmát ebben az összefüggésben. Vajda érezhette baráti érzéseimet, hiszen több levelében kifejezésre juttatta hiányérzéseit és ezek a levelek megvannak, a „Művészet” citál is belőlük a Barátok című Vajda-rajz kapósán. Hát ezért kezdtem ennek az „önéletrajzi törmeléknek” mostani első mondatát azzal, hogy 1934 ősze számomra többet adott, mint amennyit ígért. Igazán nem tudom, hogy hová jutottam volna mint festő, de .az biztos, hogy Vajda nélkül semmiképp nem oda, ahová. Mivel a napisajtó primátusát a művek ellenében soha nem méltányoltam, 520
