Életünk, 1980 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1980 / 7. szám - Szepesi Attila: Sopianae, Szentendrei vázlat (versek)
SZEPESI ATTILA Sopianae KEREK IMRÉNEK Kanyargós utcák és a napsütésben a szélhintálta cégérek sora. Pázsit gyöpén a feketerigök és a kapualjiak kenyér-illata. Falak között tenyérnyi rózsakertek, márvány szökőkút süllyedt udvaron. Gesztenyefényű tetők távolában a tűnt időt vigyázó öttorony. A régi könyvtár, hol ezernyi, titkos emlékkel zizzen a fakó papiros és míg a dél alkonyba hajlik át: az ablakon túl ellép a homályos sikátoron Pannóniái János, a költő és Paracelsus diák. Szentendrei vázlat nagy fekete falon kigyúl elalszik macskák szeme szekfűk piros virága kanyarog indafonat puha szélből és tovaúszik görbült kezek árnya sikátor mélyén sűrűn hull a hó az alkonyfényben lófej és kereszt rácsos ablakban gyertyák gyúlnak és az egész táj lassan merülni kezd a cégérsor a késő utcalámpa lépcsők és palatetők szürke szürkén és sirályszárnyak holdíve suhog 518 a messzi ködben templomtornyok állnak a domboldalon megbillent fenyőfák mint behavazott öregasszonyok
